Zsömle, a kíváncsi kisoroszlán
A nap sugarai aranylón ölelték át a Szavanna végtelen, zöldellő rétjeit, ahol a legkisebb oroszlánkölyök, Zsömle, már régóta vágyott rá, hogy felfedezze a világot. Tele volt kíváncsisággal, és a testvérei sokszor nevették, amiért a szivárvány után kutatott.
– Mi az a szivárvány, és honnan jön? – kérdezte Zsömle, amikor a reggeli napfény bevilágította a barlangot, ahol a családja pihent.
A nagyobbak csak legyintettek: – Az csak egy mese, Zsömle! Az ég csodája, de nem valóság!
De Zsömle nem akarta beérni a választal. Elhatározta, hogy nekivág, és saját szemével látja a szivárvány csodáját! Ahogy a nap fénye egyre melegebbre váltott, Zsömle útnak eredt.
Elsőként a szomszédos dombon találkozott egy bölcs véna teknőssel, aki higgadtan napozott a melengető napsugarak alatt.
– Tisztelt teknős bácsi! – kiáltotta Zsömle, izgatottan. – Tudja, mi az a szivárvány?
A teknős felnyitotta a szemét és mosolygott: – A szivárvány? Az a nap és az eső különös tánca, fiam. Színekből font ív, mely az égbolton tündököl. De nem könnyű azt megérteni, ha sosem láttad!
Zsömle szeme felcsillant. – Köszönöm, teknős bácsi! Akkor tovább kell keresnem!
Lépései egyre biztosabbak lettek, ahogy a szavanna fűje lágyan simogatta mancsait. Hamarosan egy boldog zsiráfba botlott, aki éppen a lábaival táncolt a szélben.
– Hahó! – kiáltotta a zsiráf. – Te mivel vagy elfoglalva, kis oroszlán?
– Éppen a szivárványt keresem – mondta Zsömle büszkén. – Tudod, miért olyan szép?
– Oh, igen! A szivárvány egy varázslatos dolog! – válaszolta a zsiráf, miközben egy szaltót ugrott a levegőbe. – Én is szeretem felfedezni a világot a táncomon keresztül. De azt mondják, a szivárvány a vízcseppek és napfény játéka. Te is táncolhatsz, ha megtalálod!
Zsömle izgatottan követte a zsiráf táncát, és bár tudta, hogy a tánc nem érinti meg a szivárványt, a boldogsága hatalmassá vált.
Ahogy tovább mentek, hamarosan találkoztak egy vidám varacskossal, aki a földet túrta felfedező kedvvel.
– Sziasztok! Miért néztek úgy az égre? – kérdezte a varacskos, akinek rágcsálós orra éppen egy ízletes gyökér után kutatott.
– A szivárványt keressük – felelte Zsömle. – Tudod, mit jelent?
– A szivárvány színes boldogságot hoz, ha pedig túljutsz alatta, megtalálod a kincset, amit a szívben hordozol – mondta a varacskos, miközben nagyot csípett a gyökérből. – De az odavezető út mindig tele van kalanddal!
Zsömle, a bölcs teknős tanácsára, a táncos zsiráf örömére és a vidám varacskos gondolataira építve felfedezőútra indult. Útközben meglátta, ahogy az esőcseppek k gördülnek le a leveleken, és éppen akkor, amikor a napfény megcsillant, az égbolton megjelent a szivárvány, ragyogó színekkel.
– Ott van! – kiáltotta bátran Zsömle. – Ott a szivárvány!
A három barát együtt ugrott fel az örömtől, és megértették, hogy a valódi kincs nem csupán a csodás ív, hanem a barátság, amelyet együtt tapasztaltak meg az úton.
Mikor Zsömle megtapasztalta a szivárványt, tudta, hogy mindig érezni fogja a szivárvány színeit a szívében, és sosem felejti el azokat a különleges barátokat, akiket az útja során megismert. Rájött, hogy a világ megtapasztalása és a barátságok mindennél fontosabbak.
Fáradtan, de boldogan tért vissza otthonába, és ott a családja körében mesélte a kalandjait, amelyeket a szivárvány keresése hozott neki. Aznap este, miközben a csillagok fénye tündökölt az égen, Zsömle biztos volt benne, hogy a kíváncsisága sosem hagyja cserben, és a világ még számos csodát tartogat számára.
