Zsombi, a Zsebszörny

Zsombi egyik szeles, hűvös délután a nagyihoz igyekezett, amikor észrevett valami furcsát a kabátja zsebében. Egy apró, zöld szörnyecske rejtőzött ott, aki úgy nézett ki, mintha egy meséből szalajtották volna. Nagy, kerek szemei csillogtak, és kis karjai alatt hosszú, bolyhos szőrpamacsok himbálóztak.

– Te meg ki vagy? – kérdezte Zsombi, miközben a zsebéből óvatosan kihúzta a furcsa lényt.

– Én vagyok Vili, a Zsebszörny! – válaszolta a kis teremtmény rekedt, de vidám hangon. – Én ott lakom, ahol más nem is gondolná: a kabát zsebében. De vigyázz, mert csupa bajt hozok magammal!

Zsombi először megdöbbent, majd elnevette magát. Hogy lehet valaki aki a zsebében lakik? Pedig Vili tényleg ott volt, és hamarosan bebizonyította, hogy nem csak az ő zsebében, hanem az egész napban is kavarodást okoz.

Az első baj akkor történt, amikor Vili megmászta Zsombi sapkáját, és onnan átragadt a sapka sápadt szótára. A sapka mintha élne, hevesen rázkódni kezdett, vihogva dobált le apró hópelyheket mindenfelé.

– Állj meg, Vili! – kiáltott Zsombi, miközben kapkodva próbálta megállítani a vihart. – Ne bolondozz már!

– Csak egy kis móka – nevetett Vili, aki apró testével repkedett a levegőben, és még több hógolyóval bombázta meg Zsombi fejét.

Aztán Vili besurrant a piacra, és a zsebéből előhúzott egy varázslatos kis cigánykereket, ami forogva előhívta a színes papírokat, kacagásokat és néhány vicces sóhajt a járókelőkből. Mindenkit megnevettetett, de egyben megtanította hogy az öröm néha a legapróbb dolgokból fakad.

– Tudod, Zsombi – mondta Vili egy csendes pillanatban, amíg a napfény megsimogatta az arcukat –, nem csak bajt hozok. Sokkal többet ér az, hogy együtt vagyunk. A barátság az igazi varázslat.

Zsombi elmosolyodott, és ölelésre nyújtotta a karját.

– Igazad van, Vili. A barátság minden bajban segít, még egy kiszámíthatatlan zsebszörnynek is.

Aznap este Zsombi már nem félt attól, hogy mi rejtőzik a kabátzsebében. Tudta, hogy Vili nemcsak bajokat hozhat, hanem megtaníthatja őt a legfontosabb dologra: hogyan legyünk jó barátok, akik kitartanak egymás mellett a legviharosabb napokon is. És a zsebében mindig ott lapult egy kis csoda, amely megnevettette és boldoggá tette őt.