Tüsi, a sündisznó, aki nem akart aludni
Tüsi, a kis sündisznó, mindig is kivételesen kíváncsi természet volt. A naplementék gyönyörű fénye, a csillagok ragyogása és a hűvös éjszakai szél mind vonzották őt, ahogy egyre inkább kezdett nyüzsögni a vágy, hogy felfedezze az éjszakai erdő titkait. Míg társai a föld alá húzódtak, hogy megpihenjenek, ő eltökélte, hogy egyedül marad és felfedezi az eseménydús éjszakát.
– Ma éjjel nem alszom! – súgta magának, miközben az erdő szélén ült. – Ki tudja, milyen csodák várnak rám!
Ahogy teltek az órák, az erdő egyre inkább szürkületbe merült, és Tüsi szemei csillogni kezdtek a izgalomtól. Ahogy körbenézett, a hold fénye alatt egy csodálatos világ bontakozott ki előtte. A fák árnyékai táncolni kezdtek, a szellő lágyan fuvalma a leveleket susogtatta, s a csillagok mintha a jókedvű barátai lettek volna.
– Csodás éjszaka van, nem igaz? – szólalt meg mellettük egy kedves kis bagoly, aki már régóta figyelte Tüsit. – Te is maradsz ébren?
– Igen, nézni szeretném az éjszakai állatokat! – válaszolta Tüsi lelkesen. – Képzeld, mennyi csodát láthatok!
A bagoly nevetett. – De a legszebb csodák általában álomországban várnak ránk. Csak nézd meg a fák között sürgő-forgó mókusokat és a varázslatos szitakötőket! Lehet, hogy éppen most történik valami különleges, amit az álmaidban élhetsz át.
Tüsi elgondolkodott, hiszen valóban megakadt a szeme a fák közül ki-bebújó mókusokon, akik a faágak között ugrándoztak. A színes szitakötők még szebbé tették a hajnali fények között az éjszakát.
– De nem bírok aludni, mert félünk, hogy lemaradok a csodákról! – Panaszolta Tüsi.
– Hidd el, a csodák a legjobb pillanatok, amiket álmodban láthatsz – mondta a bagoly, miközben szemeit behunyta, mintha egy varázslatos álomba kezdene merülni.
Ahogy hallgatta a bagoly szavait, Tüsi szíve hirtelen megnyugodott. Talán tényleg érdemes volna kipróbálnia az álmodozást. Megpróbálta elképzelni azokat a csodákat, amiket valaha álmodott. Az erdő titkai különböző formákban, színekben és hangokban jelentek meg előtte.
Pár perc elteltével, a tiszta csillagok fényében Tüsi érzett valami különöset. Az álmok szőtt hálójában lassan elmerült a fáradt kis teste. A bagoly halkan, titokzatosan trillázva hívogatta, s Tüsi végre megtalálta a helyét az éjszaka varázslatos világában.
Másnap reggel, amikor a nap első sugarai áttörték a fák lombjait, Tüsi ébren nyitotta ki a szemét, és boldogan mosolygott.
– Az álom csodálatos volt! – mondta magának – Most már tudom, hogy nemcsak ébren, hanem az álmokban is felfedezhetem a világot!
Tüsi így rájött, hogy az éjszakai állatok nemcsak a sötétben élnek, hanem az álmokban is velünk vannak, és hogy néha a legszebb varázslatok csak egy álom távolságra vannak tőlünk. A következő éjszaka már tudta, hogy mindkét világban otthon van: az ébrenlét izgalmas felfedezéseiben és az álmok gyönyörű titkaiban.
