Ricsi, a róka és az elfelejtett barlang titka
Messze, messze az erdő mélyén, ahol a fák csúcsai összefonódtak az ég kékjével, élt egy róka, akit Ricsinek hívtak. Ricsi kíváncsi természetű volt, és minden nap új kalandokra vágyott. Egy nap, ahogy a napsugarak játszadoztak a lombok között, Ricsi egy különös szag illetvezést érzett, és szíve furcsán dobbant. Követte az illatot, míg egy sűrű bozót közepén egy titokzatos barlang nyilvánult meg előtte, amelyet addig még sosem látott.
A barlang bejárata sötét és hűvös volt, mintha titkok egész sorát rejtegetné. Ricsi óvatosan belépett, és a lámpás fényével megvilágította a falakat. Ódon képek és furcsa jelek látszódtak, melyek mesélték egy régi, elfeledett idő történetét. „Ez az a barlang, ahol az erdő ősi lelkei lakoznak,” suttogta magának Ricsi, miközben egyre mélyebbre hatolt.
Egyszer csak egy halk nyikkanás hallatszott a mélyből. Megremegett a levegő, és szinte érezte, hogy valami figyeli. – Ki merre mégy? – szólalt meg a légkörből egy halk, búgó hang. Ricsi összerezzent, majd bátorságot vett: – Én vagyok Ricsi, a róka. Csak kíváncsi vagyok, mit rejthet ez a barlang. Megőrizte titkát valaki vagy valami?
A hang lassan kibontakozott egy öreg bagolyszemű szellemalak formájában. – Én vagyok a barlang őrzője, aki századokon át vigyázott az erdő titkaira – mondta bölcsen. – Csak az válhat az igazi barátunkká, ki tisztelettel jár itt és hallgatja az ősi meséket. Én pedig mesélek neked, ha megígéred, hogy megőrzöd a titkokat.
Ricsi álmélkodva hallgatta végig a történeteket a régi idők bátor állatairól, a csillagok zenéjéről és az erdő varázslatos erejéről. Minden szó új tudást és békét hintett a szívébe. – Megígérem – mondta határozottan. – Ezek a titkok nem veszhetnek el. Megosztom majd csak azokkal, akik igazán értik őket.
Amikor a napfény utoljára megcsillant a barlang bejáratán, Ricsi kilépett a sötétségből, érzve, hogy több lett, mint egy egyszerű róka. Több lett a titkok őrzőjévé, aki most már tudta: az igaz barátság és bátorság nemcsak felfedez, hanem meg is óv minden csodát, ami az erdő mélyén rejtőzik. És így folytatta útját, kész jövőbeli kalandokra a mesék ősi útján.
