Esti mesék gyerekeknek online
A medvebocs első árnyéknapja
A hegyekkel övezett fenyves mélyén, ahol a hó még vastagon takarta az ösvényeket, egy barlang sötétjében mocorgott valaki. A medvebocs eddig csak az anyja meleg szőrének illatát ismerte, a barlang falának hűvös érintését és az álmok kusza, mézes képeit. Február…
A mindent járó malmocska (magyar népmese)
Volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kis kurta farkú malacka túr, volt egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyereke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Na, gyerek, az volt elég, de…
A barlang előtti döntés
A barlang mélye még őrizte a tél hosszú álmának melegét. A levegő sűrű volt és szelíd, mintha takaró borulna minden gondolatra. A medve lassan megmozdult, nagy teste megnyikordult a kövek között, és amikor kinyitotta a szemét, először csak a sötétség…
A bajvívó (török népmese)
Volt egyszer egy bátor bajvívó (harcoló, csatázó; párbajt vívó – a szerk.), nem akadt, aki szembe szállt volna vele. Fegyverrel, tőrrel, meg jatagánnal (kés, amelyet övbe dugva hordoznak – a szerk.) járt-kelt mindenfelé. Éjszaka idején azonban úgy félt ez a…
Az árnyék, amely beszélni kezdett
A hegyek között húzódó fenyvesek mélyén, ahol a hó még a tavasz első lélegzetére is csak lassan adta meg magát, egy öreg medve mozdult meg barlangja sötétjében. Hosszú volt a tél, vastag és álomszagú, tele lassú szívverésekkel és elfelejtett gondolatokkal.…
A favágó (török népmese)
Réges-régi időkben, élt valamikor egy éltes emberke. Ez az öreg mindennap favágni ment, azzal kereste meg a mindennapi kenyerét. Veszi egy nap ismét a kötelét meg a baltáját és megy az erdőbe fáért. Egy forrás volt az út mentén és…
A medve és a februári napfény
A tél utolsó napjai úgy ültek a hegyoldalon, mint fáradt madarak a dróton. A fák kérge még dermedten roppant, a patak felszínén jégcsipkék csillogtak, de a levegőben már volt valami új: egy óvatos ígéret. Bendegúz medve ezt érezte meg először,…
Az örökbefogadott testvérek (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy nagy meseország, ennek a kellős közepén egy nagy erdőség, a nagy erdőség kellős közepén egy nagy virágos rét, a nagy virágos rét kellős közepén egy nagy bársonysziget, a nagy bársonysziget…
A tél őrzője
Amikor az első dércsillag megjelent a mezők peremén, a falubeliek tudták, hogy a tél nem késlekedik. A patak hallgatagabban csordogált, a fák ágai finom csengéssel hajoltak össze, mintha titkot suttognának egymásnak. Senki sem látta, mégis mindenki érezte: valaki vigyáz erre…
A három aranygyűrű (magyar népmesék)
Volt egyszer a világon egy király s ennek egy gyöngyadta fiacskája. Hogy im a király özvegy ember volt, az írástudók és a tátosok azt tanácsolták neki, hogy házasodjék meg, legalább lesz, a ki fűt, főz, varr és mos rájuk. A…
A csillagfényes ablak
A domboldalon álló, régi ház télen mindig úgy nézett ki, mintha álmodna. A tetejét vastag hópaplan fedte, a kéményből kékes füst kanyargott az ég felé, és az északi falon volt egy különös ablak, amely nappal egészen közönségesnek tűnt. Ám amikor…
Rózsakirályfi (magyar népmese)
Rózsakirálynak hadat üzent egyszer egy másik király. Összeszedte az összes katonáját, de mielőtt elindult, leltározta az összes vagyonát. Amint ott töprenkedik, gondolkozik a katonái között, egyszer eleibe áll egy ősz öregember, s azt kérdi: – Szeretnéd megnyerni, ugye, ezt a…
A hó alatt alvó kert
A kert felett vastagon állt a hó, mintha puha fehér takarót húztak volna rá, hogy senki se zavarja álmában. A bokrok mozdulatlanul görnyedtek a hideg alatt, a fák ágai szelíden csilingeltek, valahányszor a szél hozzájuk ért. A kislány minden reggel…
A zöld szakállú király (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még azon is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egy zöld szakállú király. Az a zöld szakállú király egyszer fogta magát, elindult vándorolni. Már nagyon sokáig vándorolt,…
A téli szél levelei
A tél akkor érkezett meg igazán a városra, amikor a szél hangja megváltozott. Már nem csak fázósan fütyült az utcák között, hanem suttogott is, mintha titkokat hordozna. Az emberek vastag kabátjaikba burkolózva siettek dolgukra, senki sem sejtette, hogy a felhők…