Esti mesék gyerekeknek online
A farkas és a sas (magyar népmese)
Kérte a farkas a madarak királyát: – Taníts meg engem röpülni! – Óh, csak fogódzkodjál a farkamba, mondja a sas. Hát a farkas belefogódzott a farkába, aztán vitte felfelé. Mikor már jó magasan voltak, kérdi a sas a farkast: –…
A kakas meg a jérce
(Jérce: fiatal, még nem kotló növendék tyúk v. hasonló szárnyas állat – a szerk.) Volt egyszer egy asszonynak egy kakasa meg egy jércéje. Egyszer ezek elmentek eprészni és megfogadták, hogy amit találnak, megosztoznak rajta. Aztán elváltak egymástól és befelé mentek…
A medve és a farkas (magyar népmese)
Medve:Jó reggelt, farkas koma! Farkas: Nekem ugyan nem jó, de azért fogadj Isten! Medve: De szomorú vagy; tán bizony megéheztél, hogy olyan csikasz a horpaszod? De nini, te véres vagy, mi bajod esett? Farkas:Jaj, komám, én pórul jártam. Nagyon megéheztem…
A kis kakas kitúrta a sövényt (magyar népmese)
Egyszer elment egy kis kakas a sövény alá kapargálni. Addig-addig kapargatott, míg a sövény ki nem dűlt. Rászáll egy szarka a kidűlt sövényre s azt kérdezi tőle: – Ugyan, sövény, mi lelt téged? Még tegnap milyen szépen állottál itt! –…
Szerencsének szerencséje (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren innét, hetedhét országon túl, volt egyszer egy király, s annak egy növendék fia. A király éppen azon járatta az eszét, hogy a fiát megházasítja, mikor a szomszéd ország királya erősen megsértette, s mit…
Üssed, üssed botocskám! (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét volt, volt egyszer egy szegény favágó ember. De olyan szegény volt ez az ember, mint a templom egere, még annál is szegényebb. Hajnaltól estélig vágta a fát az erdőben,…
Feketeország (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt, hetedhét országon innét, az Óperenciás-tengeren egy sánta arasszal túl: volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek nem volt az égvilágán semmije, csak egy fia, s azt is Gyurkának hívták.…
Miért haragszik a disznó a kutyára, a kutya a macskára, a macska az egérre? (magyar népmese)
A disznó egyszer kapott valami kutyabőrös írást, szabadságlevelet. Őrizte, mint a szeme fényét, éjjel-nappal magával hordta; egyszer azonban el kellett neki menni messzi útra, nem vihette el a szabadságlevelet. Gondolkozott rajta, mit csináljon vele, utoljára is arra határozta, hogy odaadja…
A nyugalom kertje
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy titokzatos kert a hegyek között, amelyet csak a legbátrabb szívűek ismertek. Ezt a helyet Nyugalom Kertjének hívták, mert minden virág és fa ott dalra fakadt, amikor eljött az esti órák csendje. A…
Gagyi gazda (magyar népmese)
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a Szent Gellért hegyén innen volt, volt a világon egy nagy város, abban lakott egy szegény asszony. Ennek a szegény asszonynak nem volt az isten szabad ege alatt egyebe, mint egy rossz…
A barátságos mackó ölelése
Az erdő szélén, egy kis faházban élt egy különleges plüssmackó, akit Macinak hívtak. Nem volt ő egy átlagos játék: varázslatos puhaságával és meleg ölelésével csodákat művelt minden este. Mikor a gyerekek lefeküdtek, Maci titokban életre kelt, hogy segítse őket elaludni.…
A nyelves királykisasszony (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörű szép leánya, de az a leány olyan nyelves volt, hogy senki nemcsak meghaladni, hanem megközelíteni se tudta a szájasságban. Akárkivel akármiről beszélt, mindig csak az övé…
A csillagok altatódala
Az este puha takaróként borult a vidékre, s a hold fényes arca kíváncsian kukucskált be az ablakokon. A mezőn alvó virágok és fák között a csillagok lassan életre keltek, mintha apró tündérek gyűltek volna össze az éjszaka vásznán. Lassan, csendesen…
Az ördög és a két leány (magyar népmese)
Volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony, mind a kettő özvegy volt, s mind a kettőnek volt egy-egy leánya, csakhogy az ember leánya szép volt, az asszonyé meg csúnyább a hátramenésnél. Egyszer az ember sütni akart, de nem…
A szundikáló napraforgó
Messze, messze egy vidám rét közepén állt egy napraforgó, akit Napocska-nak hívtak. Magas volt, mint egy óriás, és szirmai olyan sárgák voltak, mintha aranyból szőttek volna. Napocska nap mint nap figyelte a körülötte játszó gyerekeket, akik nevetve rohangáltak a mezőn,…