Esti mesék gyerekeknek online
A farsangi dob hívása
Amikor a tél utolsó, morcos szelei végigsöpörtek a falun, minden ablakpárkányon megjelentek a színes papírszalagok, és az emberek tudták: közeleg a farsang. A házak között füst és nevetés keveredett, a konyhákból fánk illata szállt, s a főtéren ott állt a…
A maszk, amely megmutatta az igazat
A kisváros főterén már napok óta színes zászlók lengtek, a kirakatokban papírszalagok csilingeltek, és mindenki a közelgő farsangi bálról beszélt. A macskaköves utcákon konfetti gurult a szélben, mintha a tél utolsó hópelyhei próbálnának színt váltani. Itt élt Máté, egy kíváncsi…
Amikor az árnyék utat mutatott
A hó még vastagon fedte az erdőt, amikor a medve először dugta ki az orrát a barlang sötétjéből. A levegő csípős volt, de már nem harapott úgy, mint a hosszú tél legsűrűbb éjszakáin. A nap alacsonyan állt, fénye vakítóan csillant…
A barlang kapujában
A reggel úgy érkezett meg az erdőbe, mint egy óvatos vendég. A köd még a fenyők lábánál időzött, a harmat gyöngyökként csillogott a fűszálakon. A hegyoldalban megbúvó barlang szája sötéten tátongott, mintha még aludna. Ekkor mozdult meg odabent a medve.…
A medve és az árnyékba zárt tél
Február elején a hegyoldal még fehér kabátját viselte. A hó nem volt már ropogós, inkább fáradtan simult a földre, mintha maga is érezné, hogy ideje lenne távozni. A barlang mélyén Boróka medve lassan felébredt. Álmosan pislogott, bundájába beette magát a…
Amikor az árnyék mosolygott
Amikor a medve kilépett az odújából, a reggel hűvösen simult a bundájához. A fák között vékony ködpamacsok lebegtek, a nap még csak óvatosan pislogott be az ágak résein. A medve megállt, megropogtatta a vállát, és egy pillanatra a földre nézett.…
A tűzmadár (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s a szegény embernek három fia. Ennek a szegény embernek csak egy kicsi kertje volt, de ebben a kicsi kertben olyan gyönyörű szép rózsák termettek, hogy aki látta, megcsudálta. Volt…
A medve és a hosszú árnyék
A reggel hűvös volt az erdőben, a fák törzsei közt vékony ködpamacsok bujkáltak. A patak csendesen csörgedezett, mintha még ő is álmos lenne. A medve éppen ekkor dugta ki a fejét a barlangja bejáratán, nagyot ásított, és lustán körülnézett. Amikor…
A barlang, amely visszatartott
A hegy gyomrában, ahol a kövek mindig hűvösek voltak, és a cseppek lassan számolták az időt, élt egy fiatal, barna bundájú medve. Nem volt még neve, mert az anyja szerint a név olyasmi, amit ki kell érdemelni, mint az első…
Az árnyék nélküli reggel
Az erdő azon a reggelen szokatlanul világos volt. A nap ugyan felkelt, mégsem vetett hosszú csíkokat a fák közé, mintha elfelejtette volna magával hozni az árnyékokat. A harmat némán csillogott a fűszálakon, és a levegő puhán simult mindenhez, ami élt…
A selyemrét (magyar népmese)
Élt egyszer egy király. Ezt a királyt Veres királynak hívták, s volt egy daliás szép fia. De olyan szép volt, derék, hogy mindenki megcsodálta. Örült is ennek az édesapja. Amikor a fiú 18 éves lett, látja, hogy az ő édesapja…
A nap, amely megtréfálta a medvét
A völgy fölött vastag, szürke felhők úsztak azon a reggelen, olyan puhák és lomha mozgásúak, mintha maguk sem tudnák eldönteni, merre tartsanak tovább. A hegyoldalban, egy mohával benőtt barlang szájában ébredt a medve. Nagyot nyújtózott, roppantak az ízületei, s ahogy…
A vénleány (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy vénleány. Vénebb volt ez még az ország útjánál is. Hanem vénség ide, vénség oda, még csúnya is volt szegény, olyan nagy volt a szája, hogy a füléig ért,…
A hó és az árnyék játéka
A hegyek közt megbújó völgyben, ahol a szél mindig tudott valamit, amit más nem, egy öreg barlang tátongott. A barlang száját reggelente friss hó borította, puha és érintetlen, mintha az éjszaka álma lenne. Amikor a nap felkúszott az ég alján,…
A kiskondás (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, volt az Óperenciás-tengeren túl, az üveghegyeken innen, volt egyszer egy szegényasszony. Volt annak egy fia. Malacot őrzött volna, ha őrzötte volna, mert csak kárt csinált mindenütt. Nem tudták hasznát venni, nem vált be kondásnak sem.…