Nóri, a nyúl és az álmok könyvtára
Nóri, a nyúl, egy erdő mélyén, egy hatalmas tölgyfa gyökerében lakott egy apró, meleg odúban. Már egészen kicsi korától imádott olvasni; könyvek között nőtt fel, melyeket odúja polcaira gyűjtött. Egy reggel, mikor a nap még csak épp felkelt a horizonton, és a harmatcseppek még csillogtak a fűszálakon, valami különöset fedezett fel. Az odú hátsó falának puha mohával borított része alatt egy titkos ajtóra bukkant. Óvatosan kitárta, és belépett egy csodálatos, megvilágított terembe, ahol száz meg száz könyv sorakozott. Ezek a könyvek nem hétköznapi regények voltak; mindegyik egy-egy erdei állat álmát őrizte.
Nóri kezei remegtek az izgalomtól, miközben egy-egy könyvet kihúzott a polcról. Volt olyan, amelyben a mókus tavaszi kalandjai elevenedtek meg színes képekben, másikban a bagoly bölcs tanításai rejtőztek, még más könyvben az őzike csillagos éjszakákat álmodott meg. Minden álom tele volt mindazzal, amit az állatok szíve vágyott vagy félt.
Néhány nap múlva azonban különös esemény történt. Egy vastag, fekete kötésű könyv hullott le a polcról, mintha csak őt választotta volna ki a sors. Amint Nóri kinyitotta, sötét, kusza szavak és képek kezdtek cikázni a lapokon. Az álom, amelyet ez a kötet őrzött, nem volt olyan, mint a többi vidám vagy békés ábránd. Egy hatalmas, zord farkas alakja lépett elő belőle, és az álomban rettegés és veszély kísérte minden lépését.
Nóri tekintete megakadt a soraidon, érzett egy furcsa, nehézséggel teli rezgést. – Mit tegyek? – suttogta magának. – Elolvassam ezt az álmot? Vagy bezárjam ezt a könyvet, hogy el ne szabaduljon az a sötétség az erdőben?
A gondolat fájdalmasan nyomta mellkasát, mert tudta, hogy minden álom szíve mélyén igaz, még ha félelmetes is. Hosszan gondolkodott, majd végül mély levegőt vett, és maga elé emelte a könyvet.
– Elolvasom – mondta határozottan. – Ha valami sötét lehet ott, akkor jobb, ha megértem, mi az.
Ahogy sorra vette a lapokat, az álom egykorú félelmek tárházává vált. Megtudta, hogy a farkas nem gonosz volt, hanem egy magányos, félrehúzódó lény, aki csak barátra vágyott, de aki miatt mindenki fél. Az álom csalódottságot, elutasítottságot is megmutatott, ami a farkas szívét nyomta.
Nóri szíve összeszorult. – Nem szabad, hogy az erdő állatai féljenek tőle – suttogta –, de együtt kell találnunk valamit, hogy a farkas ne maradjon magányos.
Másnap elhatározta, hogy összegyűjti az állatokat az erdő szélén, és elmeséli nekik az álmot, hogy megmutassa, a félelem mögött egy kedves lélek lapul. Az elején sokan kételkedtek, de Nóri kitartása és őszintesége megnyitotta a szívüket.
Az árnyékból lassan fény született, és a farkas is megtalálta helyét a barátok között. Az erdő ismét békességgel telt meg, és Nóri megtanulta, hogy az álmokat nem csak olvasni, hanem érteni is kell, még akkor is, ha sötétek vagy ijesztőek.
Az odú mélyén pedig továbbra is ott állt az Álmok Könyvtára, készen arra, hogy minden állat álmait őrizze, és egy-egy bátor nyúl segítsen megérteni azokat.
