Téli mesék
A hó és az árnyék játéka
A hegyek közt megbújó völgyben, ahol a szél mindig tudott valamit, amit más nem, egy öreg barlang tátongott. A barlang száját reggelente friss hó borította, puha és érintetlen, mintha az éjszaka álma lenne. Amikor a nap felkúszott az ég alján,…
A medvebocs első árnyéknapja
A hegyekkel övezett fenyves mélyén, ahol a hó még vastagon takarta az ösvényeket, egy barlang sötétjében mocorgott valaki. A medvebocs eddig csak az anyja meleg szőrének illatát ismerte, a barlang falának hűvös érintését és az álmok kusza, mézes képeit. Február…
A barlang előtti döntés
A barlang mélye még őrizte a tél hosszú álmának melegét. A levegő sűrű volt és szelíd, mintha takaró borulna minden gondolatra. A medve lassan megmozdult, nagy teste megnyikordult a kövek között, és amikor kinyitotta a szemét, először csak a sötétség…
Az árnyék, amely beszélni kezdett
A hegyek között húzódó fenyvesek mélyén, ahol a hó még a tavasz első lélegzetére is csak lassan adta meg magát, egy öreg medve mozdult meg barlangja sötétjében. Hosszú volt a tél, vastag és álomszagú, tele lassú szívverésekkel és elfelejtett gondolatokkal.…
A medve és a februári napfény
A tél utolsó napjai úgy ültek a hegyoldalon, mint fáradt madarak a dróton. A fák kérge még dermedten roppant, a patak felszínén jégcsipkék csillogtak, de a levegőben már volt valami új: egy óvatos ígéret. Bendegúz medve ezt érezte meg először,…
A tél őrzője
Amikor az első dércsillag megjelent a mezők peremén, a falubeliek tudták, hogy a tél nem késlekedik. A patak hallgatagabban csordogált, a fák ágai finom csengéssel hajoltak össze, mintha titkot suttognának egymásnak. Senki sem látta, mégis mindenki érezte: valaki vigyáz erre…
A csillagfényes ablak
A domboldalon álló, régi ház télen mindig úgy nézett ki, mintha álmodna. A tetejét vastag hópaplan fedte, a kéményből kékes füst kanyargott az ég felé, és az északi falon volt egy különös ablak, amely nappal egészen közönségesnek tűnt. Ám amikor…
A hó alatt alvó kert
A kert felett vastagon állt a hó, mintha puha fehér takarót húztak volna rá, hogy senki se zavarja álmában. A bokrok mozdulatlanul görnyedtek a hideg alatt, a fák ágai szelíden csilingeltek, valahányszor a szél hozzájuk ért. A kislány minden reggel…
A téli szél levelei
A tél akkor érkezett meg igazán a városra, amikor a szél hangja megváltozott. Már nem csak fázósan fütyült az utcák között, hanem suttogott is, mintha titkokat hordozna. Az emberek vastag kabátjaikba burkolózva siettek dolgukra, senki sem sejtette, hogy a felhők…
A jégvirágok rajza
Amikor beköszöntött az első igazi tél, a városra olyan hideg borult, mintha az utcák is összébb húzták volna magukat. A kisfiú, akit Ábelnek hívtak, minden reggel az ablakhoz szaladt, mielőtt még a teát megkavarta volna az édesanyja. Az üveg ilyenkor…
A hóember, aki vigyázott az álmokra
Amikor a falu fölött elnehezült az éjszaka, és a hó úgy borult a háztetőkre, mintha puha paplant terítenének a világra, a főtér közepén álló hóember halk roppanással megmozdult. Szénszemei halvány fénnyel izzani kezdtek, répakarjaiban gyengéd erő ébredt, és a hideg…
A kandalló mesemondó lángja
Amikor a ház elcsendesedett, és az órák óvatos ketyegéssel számolták az estét, a kandallóban életre kaptak a lángok. Nem csupán ropogtak és táncoltak, hanem hajlongva, egymásba simulva suttogni kezdtek, mintha régóta várták volna, hogy valaki végre figyeljen rájuk. – Ma…