Téli mesék
Hócsillag és a havas varázslat
Réges-régen, egy messzi tájon, ahol a hegyek csúcsai örök hófehérségben ragyogtak, élt egy varázslatos kislány, akit Hócsillagnak hívtak. Nem volt ő mindennapi gyermek, hiszen a hóvihar tündérével állt barátságban, és ezt csak kevesen tudták. Hócsillag ragyogó, ezüstös haját a szél…
A magányos rénszarvas kalandja
Az északi égbolt alatt, ahol a hó mindig puha takaróként borítja a végtelen hómezőket, élt egy magányos rénszarvas, akit Erkinek hívtak. Erki nem volt olyan, mint a többiek; talán azért, mert különbözött a szarvainak formája, vagy mert a többiek sosem…
Téli csillagszüret
Az égen egy téli éjszakán hullócsillagok pihentek meg, mint selymes apró lámpások a sötét bársony takarón. A tündércsapat, amely minden decemberben elindult csillagokat szüretelni, már kész volt az útra. Ez volt az ő különlegessége, mert a földi emberek csak az…
A jégkristály erdő meséje
Hol volt, hol nem volt, messze északon, ahol a tél soha nem végződik, létezett egy különös erdő, amelyet nem száraz ágakból vagy lombból szőttek, hanem jégkristályok ragyogtak minden fa törzsén és ágán. Az emberek csak Jégkristály Erdőjeként emlegették ezt a…
Az ezüst szánkó titka
Az apró falu szélein, az öreg hósipkás dombok mögött, egy régi ház állt, amelyben élt egy idős kovács, János bácsi. A kovácsműhelye előtt hevert az ezüst szánkó: már annyi telet látott, hogy az ezüstnek vélt fényét lassan megkopott és fakóvá…
A hóember, aki életre kelt
Az ünnepek közeledtével a kis faluban vastag hótakaró borította a háztetőket és az utcákat. A gyerekek boldogan szaladtak jobbra-balra, hóangyalt készítettek, hócsatáztak, de legfőképp egy hóembert építettek a domboldalon. A hóember nem volt akárki: egy barna kalap díszelgett a fején,…
A kandalló tündére
A régi, hófehér falú házban, melyet az idő lassan ölelt körül, egy kandalló állt, melyben évszázadok óta megbújt egy apró tündér. Nem volt ő sem nagy, sem hangos, csupán annyi, hogy a tűz szikrái közt melegségként szökkent életre, ha valaki…
A jégmadár dala
Az erdő mélyén, ahol a fenyők ágai hólepte csipkékként ragyogtak a napfényben, élt egy különleges madár. Nem volt nagyobb egy verébnél, de tollazata úgy csillogott, akár a legfinomabb ékkő, színe a kék és az ezüst legszebb árnyalataiban játszott. Ő volt…
Hópehelyország kapuja
Egyszer volt, hol nem volt, az egyik hideg téli estén, amikor a jégcsapok csillogtak a házak tetején, és a hópelyhek úgy táncoltak az éjszakai szélben, kis Bodzika az ablak mellett ült, és a hóesést bámulta. Egy szál gyertya világított mellette,…