Téli mesék

Messze a távolban, ahol a felhők megsimogatják a hegycsúcsokat, álltak a havas hegyek, amiket csak a legbátrabbak mertek megközelíteni. Ezek a hegyek évszázadokon át őriztek egy titkot: a mélyükből egy különös zene szólt, amit csak a tiszta szívű gyermekek hallhattak…

A hópelyhek lágyan hullottak az éjszakai erdőre, miközben a fák koronáján ezernyi jégcsap csillogott, mint apró csillagok. Ebben a varázslatos tél közeledtében megtartották a téli manók legizgalmasabb napját: a Csintalankodás Napját. Egyetlen nap, amikor a kis manók szabadon járhatnak-kelnek az…

Tél közeledett, a fagy éjszakánként belebújt a város ablakainak minden kis repedésébe, s halkan ringatta a fák ágait. Anna, az apró, kíváncsi kislány, egy hideg reggelen felébredt, és elcsodálkozva nézte, ahogy a szobája ablakán csodálatos, bonyolult jégvirágok nyíltak. Csipkeszerű ágacskák…

Messze, egy havas erdő mélyén, ősi faházka állt, melyben egy régi hószán pihent, elfeledve az évszázadok súlyát. Acélvasai megrozsdásodtak, faülései megfakultak, mégis szíve – ha lehet annak nevezni – emlékezett, és mesélni vágyott. Egy régi, havas karácsony éjszakáján történt, hogy…

Valahol, egy messzi, hófödte erdő mélyén, ahol a fák ágain csillogó jégvirágok nyíltak, élt egy aprócska tündér, akit Fagypillének hívtak. Ő volt az a különleges lény, aki minden télen, mikor a levelek lehulltak, és az első hópihék táncba kezdtek, felébredt…

– Nézd, apa, mit találtam az erdő szélén! – kiáltotta Ádám, miközben egy apró, ezüstösen csillogó kulcsot lendített a levegőben. A nap sugarai megcsillantak rajta, és valami különleges varázslat szőtte át a környéket. Az apja szemében meglepetés csillant. – Ez…

Messze, a messzi északi tájon, ahol a fagyos szelek szőtte köd lebeg a havas mezők fölött, magasodott egy jégből épült palota – ez volt a Hó Hercegnőjének otthona. A palota falai úgy csillogtak, mint az ezernyi gyémánt, és minden éjjel…

Egy hideg, téli estén, amikor a hó csendben takarta be a kis falut, a kandallóban pislákoló parázs meleg fénye fényvédő sárkányként óvta a tűz mellé összegyűlt családot. Egy kisfiú, Máté, a szobában üldögélve bámulta a lángok táncát, amikor hirtelen megpillantotta…

Messze északon, ahol a fák ágai hófehér csipkeként borítják az ég felé nyúló lombkoronákat, élt egy különleges bagoly. Ő nem olyan volt, mint a többi éjszakai madár; tollai olyan fehérek és puhákká váltak a téli hóban, hogy szinte eggyé olvadt…

Messze, messze északon, egy fagyos erdő mélyén feküdt egy csendes tó. Télen a víz felszínét vastag, áttetsző jég borította, amely úgy csillogott a reggeli napfényben, mintha ezernyi apró gyémánt hullámzott volna rajta. A helyiek régóta mesélték, hogy a tó alatt…

Réges-régen, egy messzi tájon, ahol a hegyek csúcsai örök hófehérségben ragyogtak, élt egy varázslatos kislány, akit Hócsillagnak hívtak. Nem volt ő mindennapi gyermek, hiszen a hóvihar tündérével állt barátságban, és ezt csak kevesen tudták. Hócsillag ragyogó, ezüstös haját a szél…

Az északi égbolt alatt, ahol a hó mindig puha takaróként borítja a végtelen hómezőket, élt egy magányos rénszarvas, akit Erkinek hívtak. Erki nem volt olyan, mint a többiek; talán azért, mert különbözött a szarvainak formája, vagy mert a többiek sosem…