Rövid esti mese gyerekeknek
A medve és a hosszú árnyék
A reggel hűvös volt az erdőben, a fák törzsei közt vékony ködpamacsok bujkáltak. A patak csendesen csörgedezett, mintha még ő is álmos lenne. A medve éppen ekkor dugta ki a fejét a barlangja bejáratán, nagyot ásított, és lustán körülnézett. Amikor…
A barlang, amely visszatartott
A hegy gyomrában, ahol a kövek mindig hűvösek voltak, és a cseppek lassan számolták az időt, élt egy fiatal, barna bundájú medve. Nem volt még neve, mert az anyja szerint a név olyasmi, amit ki kell érdemelni, mint az első…
Az árnyék nélküli reggel
Az erdő azon a reggelen szokatlanul világos volt. A nap ugyan felkelt, mégsem vetett hosszú csíkokat a fák közé, mintha elfelejtette volna magával hozni az árnyékokat. A harmat némán csillogott a fűszálakon, és a levegő puhán simult mindenhez, ami élt…
A nap, amely megtréfálta a medvét
A völgy fölött vastag, szürke felhők úsztak azon a reggelen, olyan puhák és lomha mozgásúak, mintha maguk sem tudnák eldönteni, merre tartsanak tovább. A hegyoldalban, egy mohával benőtt barlang szájában ébredt a medve. Nagyot nyújtózott, roppantak az ízületei, s ahogy…
A hó és az árnyék játéka
A hegyek közt megbújó völgyben, ahol a szél mindig tudott valamit, amit más nem, egy öreg barlang tátongott. A barlang száját reggelente friss hó borította, puha és érintetlen, mintha az éjszaka álma lenne. Amikor a nap felkúszott az ég alján,…
A medvebocs első árnyéknapja
A hegyekkel övezett fenyves mélyén, ahol a hó még vastagon takarta az ösvényeket, egy barlang sötétjében mocorgott valaki. A medvebocs eddig csak az anyja meleg szőrének illatát ismerte, a barlang falának hűvös érintését és az álmok kusza, mézes képeit. Február…
A barlang előtti döntés
A barlang mélye még őrizte a tél hosszú álmának melegét. A levegő sűrű volt és szelíd, mintha takaró borulna minden gondolatra. A medve lassan megmozdult, nagy teste megnyikordult a kövek között, és amikor kinyitotta a szemét, először csak a sötétség…
Az árnyék, amely beszélni kezdett
A hegyek között húzódó fenyvesek mélyén, ahol a hó még a tavasz első lélegzetére is csak lassan adta meg magát, egy öreg medve mozdult meg barlangja sötétjében. Hosszú volt a tél, vastag és álomszagú, tele lassú szívverésekkel és elfelejtett gondolatokkal.…
A medve és a februári napfény
A tél utolsó napjai úgy ültek a hegyoldalon, mint fáradt madarak a dróton. A fák kérge még dermedten roppant, a patak felszínén jégcsipkék csillogtak, de a levegőben már volt valami új: egy óvatos ígéret. Bendegúz medve ezt érezte meg először,…
A tél őrzője
Amikor az első dércsillag megjelent a mezők peremén, a falubeliek tudták, hogy a tél nem késlekedik. A patak hallgatagabban csordogált, a fák ágai finom csengéssel hajoltak össze, mintha titkot suttognának egymásnak. Senki sem látta, mégis mindenki érezte: valaki vigyáz erre…
A csillagfényes ablak
A domboldalon álló, régi ház télen mindig úgy nézett ki, mintha álmodna. A tetejét vastag hópaplan fedte, a kéményből kékes füst kanyargott az ég felé, és az északi falon volt egy különös ablak, amely nappal egészen közönségesnek tűnt. Ám amikor…
A hó alatt alvó kert
A kert felett vastagon állt a hó, mintha puha fehér takarót húztak volna rá, hogy senki se zavarja álmában. A bokrok mozdulatlanul görnyedtek a hideg alatt, a fák ágai szelíden csilingeltek, valahányszor a szél hozzájuk ért. A kislány minden reggel…