Rövid esti mese gyerekeknek

Amikor a farsangi bál zenéje felhullámzott a régi művelődési ház termében, a levegő megtelt nevetéssel, papírszalagokkal és színes konfettivel. A kerek ablakokon beszűrődött az esti fény, és minden úgy ragyogott, mintha a világ erre az egyetlen estére elfelejtette volna a…

A falu főterén állt egy öreg dob, olyan vénséges, hogy senki sem emlékezett arra, mikor került oda. Teste repedezett volt, bőre megkopott, mégis minden farsangkor, amikor a tél már fáradtan kapaszkodott az utolsó jeges árnyékokba, a dob megszólalt. Nem ember…

A februári reggel deres lehelete bekúszott a lakás ablakain, miközben Misi a tükör előtt toporgott. Rajta volt a jelmez: kard, köpeny, sisak, rajta aranyszínű papírból kivágott villám. Hősnek készült, olyasminek, aki sosem fél, aki mindig előrelép, amikor mások hátrálnak. –…

Amikor a tél már fáradtan kuporgott a kertek alatt, és a hó helyét színes szalagok, papírlampionok és nevetés vette át, a falu tudta, hogy eljött a farsang ideje. A főtéren felállított sátor körül hömpölygött a tömeg, maszkok kacsintottak egymásra, csengők…

A kisfiú, akit Benedeknek hívtak, ritkán nevetett. Nem azért, mert nem tudta, hogyan kell, hanem mert a napjai inkább voltak szürkék, mint színesek. Az iskola udvarán gyakran félrehúzódva figyelte a többieket, ahogy kergetőznek, mintha egy vastag üvegfal választaná el tőlük.…

A tornaterem plafonjáról színes papírláncok lógtak alá, a falakon bohócok és csillagok táncoltak a reflektorok fényében. A zene hol vidáman ugrált, hol lassabban kanyargott, mint egy álmos macska. Farsang volt, az évnek az a napja, amikor senki sem az, akinek…

Amikor a tél utolsó, morcos szelei végigsöpörtek a falun, minden ablakpárkányon megjelentek a színes papírszalagok, és az emberek tudták: közeleg a farsang. A házak között füst és nevetés keveredett, a konyhákból fánk illata szállt, s a főtéren ott állt a…

A kisváros főterén már napok óta színes zászlók lengtek, a kirakatokban papírszalagok csilingeltek, és mindenki a közelgő farsangi bálról beszélt. A macskaköves utcákon konfetti gurult a szélben, mintha a tél utolsó hópelyhei próbálnának színt váltani. Itt élt Máté, egy kíváncsi…

A hó még vastagon fedte az erdőt, amikor a medve először dugta ki az orrát a barlang sötétjéből. A levegő csípős volt, de már nem harapott úgy, mint a hosszú tél legsűrűbb éjszakáin. A nap alacsonyan állt, fénye vakítóan csillant…