Rövid esti mese gyerekeknek
A szél, aki tavaszt ígért
A tél utolsó napjai mindig különös csendet hordoznak. Az erdő ilyenkor még fehér takaró alatt szunnyad, de a hó kérge már itt-ott megrepedezik, és a fák kérgén halk reccsenéssel fut végig a változás ígérete. A patak jege áttetszővé vékonyodott, mintha…
A hóvirág titkos üzenete
Amikor a téli erdő még vastag, ropogós takaró alatt aludt, és a fák csupasz ágai ezüstös csipkeként rajzolódtak az égre, senki sem gondolta volna, hogy a hó mélyén már készülődik valami. A szél halkan fütyörészett, mint egy álmos pásztor, a…
A napfény próbája
A reggel még hideg leheletet fújt a tájra, amikor a nap első, bátortalan sugarai megérkeztek a végtelennek tűnő havas mező fölé. A hó úgy csillogott, mintha apró gyémántok milliárdjai hintették volna tele a földet, ám a csillogás mögött dermedt csend…
A patak, aki álmos volt
A tél már hosszú ideje uralkodott az erdő felett. A fák ágain csillogó zúzmara telepedett meg, mintha ezernyi apró csillag költözött volna az ágak közé. A dombok között megbúvó patak vastag jégtakaró alatt szunyókált, mozdulatlanul, mint aki elhatározta, hogy idén…
A télcsengő búcsúdala
A völgyben, ahol a dombokat télen vastag, csillámló hótakaró borította, minden évben elérkezett egy pillanat, amikor a levegő megváltozott. Nem lett azonnal melegebb, és a hó sem olvadt el egyik napról a másikra, mégis érezni lehetett valami különös rezdülést. A…
A rügy, aki félt kibújni
Az öreg cseresznyefa a dombtetőn állt, ágai télen csupaszon nyúltak az ég felé, mintha kérdeznék a felhőket, mikor érkezik már a válasz a hosszú fagyos hónapokra. A szél hideg ujjaival végigsimított a kérgén, és az ágak végén apró, zárt rügyek…
A hó utolsó suttogása
A hajnal úgy érkezett meg az erdőbe, mintha puha fehér takarót terített volna minden ágra és levélre. A fák roskadozva álltak a hó súlya alatt, de nem panaszkodtak; tudták, hogy ez még a tél rendje szerint való. A levegő olyan…
A farsang utolsó tánca
A városka főterén egész nap szólt a zene, és a színes lampionok úgy lengedeztek a kora esti szélben, mintha ők is táncolni szeretnének. Farsang utolsó napja volt, az az este, amikor még egyszer, utoljára mindenki álarcot öltött, mielőtt beköszöntene a…
A maszk mögötti hang
Az iskolai farsang mindig a tél legfényesebb napja volt. A tornaterem falait színes papírláncok borították, a plafonról csillagok és holdak lógtak alá, mintha az égbolt költözött volna be egy estére. A gyerekek izgatott morajlása összekeveredett a lufik pattogásával és a…
A farsangi király próbája
A tél utolsó napjaiban a Hópehelyfalva fölé húzott ég olyan kék volt, mintha maga is maskarát öltött volna a közelgő farsangra. A házak ablakaiban színes papírláncok himbálóztak, az utcákon illatos fánk gőze kavargott, és mindenki izgatottan suttogta: hamarosan megválasztják az…
A jelmezes tükör
A városka főterén minden évben megrendezték a Maszkabált, ahol a gyerekek hercegnőnek, kalóznak, űrhajósnak vagy éppen vad sárkánynak öltözve vonultak végig a macskaköves utcán. Az ablakokból színes lampionok lógtak, a cukrászda előtt fahéj és karamell illata keveredett, a téren pedig…
A bohóc, aki hallgatott
A hegyekkel ölelt, aprócska faluban minden évben hatalmas farsangi mulatságot rendeztek. A főtéren színes zászlók lengedeztek, az ablakokból papírlampionok mosolyogtak az utcára, és a levegőben frissen sült fánk illata kavargott. Az emberek jelmezt öltöttek, álarcot húztak, és egyetlen éjszakára bárkivé…