Altató mesék
Az altató mesék különleges helyet foglalnak el az esti rutinban: segítenek lelassulni, megnyugodni, és békés hangulatot teremtenek az elalváshoz. Ebben a kategóriában olyan kedves, nyugodt esti meséket találsz, amelyeket öröm együtt olvasni lefekvés előtt, akár egy hosszú nap lezárásaként, akár meghitt összebújós percekhez. Az Altató mesék válogatása úgy készült, hogy a mesehallgatás ne csak szórakoztató, hanem megnyugtató élmény is legyen a kisebbek számára. Ha olyan történeteket keresel, amelyek finoman kísérik álomba a gyerekeket, itt sok szerethető mese vár rátok.
A dínótojás, amelyik nem akart kikelni
A meleg, puha föld alatt, egy csendes domb gyomrában feküdt egy apró dínótojás. A tojás héja halványan csillogott a föld sötétjében, mintha benne rejtőzne egy kis holdfény. A többiek már régen kikelt dínócsaládból néztek rá szeretettel, de ez a kis…
Emma és a felhőből szőtt takaró
Emma minden este ugyanazzal a csöndes gonddal bújt ágyba. A szobája ilyenkor már félhomályba öltözött, a függönyön át besütő utolsó holdsugár ezüstös csíkot rajzolt a padlóra, de Emma fejében még nappali forgatag zsongott. Eszébe jutott, hogy mit mondott a nagymama…
A fecske és a szél játéka
A hajnal még csak halványan derengett a nádas felett, amikor a kis fecske, Füzike, óvatosan kikukucskált a fészkéből. Tollai még puhábbak voltak, mint az öregeké, és a szárnya is bizonytalanul remegett minden egyes próbálkozásnál. A tó fölött már mozgott a…
A mogyorófa leveleinek tánca
A falu szélén állt egy öreg mogyorófa. Nem volt különösebben magas, és a törzse sem volt már teljesen sima, de a levelei minden tavaszon úgy zizegtek rajta, mintha suttognának egymásnak valami nagy titkot. Mira, a kis mókus, gyakran ült egy…
Bori nyuszi és az elveszett álompor
Egy csendes, csillagos estén Bori nyuszi bebújt a puha kis ágyába. Összekucorodott a takaró alatt, ahogy minden este szokott, és várta, hogy megérkezzen az álompor, ami mindig finoman a szemére hull, és segít neki elaludni. De azon az estén valami…
A kis dínó, aki félt a sötétben
A kis dínó, aki félt a sötétben egy puha, mohával borított barlangban lakott a családjával. Napközben vidám volt és kíváncsi, szaladt a napsütésben, leveleket gyűjtött és sziklákat mászott meg. De ahogy este közeledett, és a nap lassan lebukott a hegyek…
A sündisznó és az almafa barátsága
Az erdő szélén, ahol a fák lombja már ritkásodni kezdett, állt egy öreg almafa. Törzse vastag volt és barázdált, ágai kissé meghajoltak az évek súlya alatt, de minden tavasszal mégis megtelt illatos virágokkal, ősszel pedig roskadozott a piros almáktól. A…
A méhecske és a levendulaillatos rét
A kaptár mélyén, ahol a viaszból épült falak aranyszínben derengtek, egy apró méhecske izgatottan remegtette szárnyait. Most először készült kirepülni a nagyvilágba. Minden új volt neki: az illatok, a fény, a szél suttogása. – Biztosan menni fog? – kérdezte halkan,…
A gólya és a pipacsmező
A nyár közepén a rét peremén hullámzott a pipacsmező, mintha vörös szívverések ringatóztak volna a szél lágy tenyerén. A virágok minden reggel harmattal telt szemmel ébredtek, és minden este aranyló fénnyel búcsúztak a naptól. Ebben a ritmusban élték napjaikat, mígnem…
A cseresznyevirág rövid meséje
A kert végében állt egy sudár cseresznyefa, amely minden tavasszal rózsaszín felhőbe öltözött. Amikor a szél rázendített, a sziromtenger úgy hullt, mintha rózsaszín hó esne. A kislány minden nap odaszaladt, és a fa alatt forgott, nevetve kapkodta a szirmokat. Egy…
A fecske és az öreg diófa
A falu szélén állt egy öreg diófa. Vastag törzse repedezett volt, lombja nyaranta sűrű árnyékot adott, ősszel pedig koppanva hullottak alá a diói. Aki arra járt, mindig azt mondta róla, hogy már biztosan nagyon sok mindent látott. A diófa különösen…
A hó és az árnyék játéka
A hegyek közt megbújó völgyben, ahol a szél mindig tudott valamit, amit más nem, egy öreg barlang tátongott. A barlang száját reggelente friss hó borította, puha és érintetlen, mintha az éjszaka álma lenne. Amikor a nap felkúszott az ég alján,…