Állatos esti mese

A reggel úgy érkezett meg az erdőbe, mint egy óvatos vendég. A köd még a fenyők lábánál időzött, a harmat gyöngyökként csillogott a fűszálakon. A hegyoldalban megbúvó barlang szája sötéten tátongott, mintha még aludna. Ekkor mozdult meg odabent a medve.…

Február elején a hegyoldal még fehér kabátját viselte. A hó nem volt már ropogós, inkább fáradtan simult a földre, mintha maga is érezné, hogy ideje lenne távozni. A barlang mélyén Boróka medve lassan felébredt. Álmosan pislogott, bundájába beette magát a…

Amikor a medve kilépett az odújából, a reggel hűvösen simult a bundájához. A fák között vékony ködpamacsok lebegtek, a nap még csak óvatosan pislogott be az ágak résein. A medve megállt, megropogtatta a vállát, és egy pillanatra a földre nézett.…

A reggel hűvös volt az erdőben, a fák törzsei közt vékony ködpamacsok bujkáltak. A patak csendesen csörgedezett, mintha még ő is álmos lenne. A medve éppen ekkor dugta ki a fejét a barlangja bejáratán, nagyot ásított, és lustán körülnézett. Amikor…

A hegy gyomrában, ahol a kövek mindig hűvösek voltak, és a cseppek lassan számolták az időt, élt egy fiatal, barna bundájú medve. Nem volt még neve, mert az anyja szerint a név olyasmi, amit ki kell érdemelni, mint az első…

Az erdő azon a reggelen szokatlanul világos volt. A nap ugyan felkelt, mégsem vetett hosszú csíkokat a fák közé, mintha elfelejtette volna magával hozni az árnyékokat. A harmat némán csillogott a fűszálakon, és a levegő puhán simult mindenhez, ami élt…

A völgy fölött vastag, szürke felhők úsztak azon a reggelen, olyan puhák és lomha mozgásúak, mintha maguk sem tudnák eldönteni, merre tartsanak tovább. A hegyoldalban, egy mohával benőtt barlang szájában ébredt a medve. Nagyot nyújtózott, roppantak az ízületei, s ahogy…

A hegyek közt megbújó völgyben, ahol a szél mindig tudott valamit, amit más nem, egy öreg barlang tátongott. A barlang száját reggelente friss hó borította, puha és érintetlen, mintha az éjszaka álma lenne. Amikor a nap felkúszott az ég alján,…

A hegyekkel övezett fenyves mélyén, ahol a hó még vastagon takarta az ösvényeket, egy barlang sötétjében mocorgott valaki. A medvebocs eddig csak az anyja meleg szőrének illatát ismerte, a barlang falának hűvös érintését és az álmok kusza, mézes képeit. Február…

A barlang mélye még őrizte a tél hosszú álmának melegét. A levegő sűrű volt és szelíd, mintha takaró borulna minden gondolatra. A medve lassan megmozdult, nagy teste megnyikordult a kövek között, és amikor kinyitotta a szemét, először csak a sötétség…

A hegyek között húzódó fenyvesek mélyén, ahol a hó még a tavasz első lélegzetére is csak lassan adta meg magát, egy öreg medve mozdult meg barlangja sötétjében. Hosszú volt a tél, vastag és álomszagú, tele lassú szívverésekkel és elfelejtett gondolatokkal.…

A tél utolsó napjai úgy ültek a hegyoldalon, mint fáradt madarak a dróton. A fák kérge még dermedten roppant, a patak felszínén jégcsipkék csillogtak, de a levegőben már volt valami új: egy óvatos ígéret. Bendegúz medve ezt érezte meg először,…