Esti mese fiúknak
A csillagok altatódala
Az este puha takaróként borult a vidékre, s a hold fényes arca kíváncsian kukucskált be az ablakokon. A mezőn alvó virágok és fák között a csillagok lassan életre keltek, mintha apró tündérek gyűltek volna össze az éjszaka vásznán. Lassan, csendesen…
Az erdei patak esti meséje
Az erdő mélyén, hol a fák lombjai összefonódnak az égre, és a madarak nap végén dalukat susogják, ott kanyargott egy csendes, tiszta patak. Nem volt túl széles vagy mély, de egyik legkedvesebb lakója volt az erdőnek. Amikor a nap lebukott…
A selyemfelhő hintája
Messze-messze, az Ég legmagasabb kapuján túl, ahol a Nap aranyat sző a világ szemhéjaira, élt egy különleges felhő. Nem volt ez akármi felhő, hanem a legfinomabb, legpuhább és legfehérebb selyemfelhő, amit valaha látott az égbolt. Tito-nak hívták, és ő volt…
A szentjánosbogarak fénye
Este volt már, és a kisfiú, akit Máténak hívtak, a kertben ült a régi diófa alatt. Az égbolt mély kék vászna fölött apró csillagok pislákoltak, mintha csak az éjszaka titkait suttognák egymásnak. Máté szemei lassan lecsukódtak, fáradtság szállt rá, ahogy…
A naplemente titkos dala
A messzi hegyek mögött, ahol az ég az aranyat és rózsaszínt ölt magára, élt egy kis faluban egy csendes, kíváncsi kislány, Lilla. Már kora reggeltől arról álmodozott, hogy megismeri a naplemente titkos dalát, amit csak azok hallhatnak meg, akiknek a…
A ringatózó hajó
Az éjszaka csendje lágyan ölelte körül a kis szobát, amikor Bence lehunyta a szemeit. Az ágyában fekve hallotta a távoli tenger halk morajlását; hiába volt városban, a képzelete már messze kalandozott, ott, ahol a hullámok végtelen táncot járnak. Elbóbiskolva egy…
A szél esti altatója
A szél csendesen szaladgált a rét fölött, miközben az esti árnyak lassan betakarták a fák ágait és a házak kéményeit. Egy apró faluban, egy kis ház ablakán keresztül, a szél finoman bekúszott a gyerekszobába. Ott feküdt az ágyban Luca, aki…
A teknős lassú meséje
A régi, mély erdő szélén, egy csendes tisztáson élt egy teknős, akit mindenki csak Bágyadtáncnak hívott. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, mert ő volt az erdő leglassabb mesemondója. Amikor elindult, a levelek is szinte alig tudtak utána követni, a…
A tenger suttogása
Az esti szél enyhén borzolta a homokszemeket a parton, a nap lassan lebukott a horizont mögé, és a tenger hullámai csendesen érintették a partot. Az aprófiú, László, mezítláb sétált a homokon, hallgatva a víz halk, mintha titkokat rejtegető susogását. Megállt,…
A bagoly altatódala
Az erdő mélyén, ahol a fák susogása átöleli az ég alját, élt egy öreg bagoly, akinek szemei bölcsen ragyogtak a hold fényében. Minden este, amikor a csillagok lassan megjelentek az égen, ő megült a legmagasabb ágon, és lágy, halk énekkel…
A csend szigetének titka
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kisfiú, akit Máténak hívtak. Máté szerette a kalandokat, állandóan rohangált a városban, és sosem állt meg egy pillanatra sem. Egy nap azonban fáradtnak érezte magát, és kíváncsi lett arra, vajon létezik-e egy hely,…
A Pizzafutár és a Lángoló Vulkán
Messze a tengerparti völgyeken túl, ahol az ég mindig mintha lángra kapna, és a föld mélyén titkok duruzsolnak, élt egy különös, mégis bátor pizzafutár, Nimród. Nem volt ő akármilyen futár, hiszen ebben a világban, melyet Tüzesföldnek hívtak, minden pizza többet…