Esti mese 3 éveseknek
A festékes kötény és a csibék nagy szaladása
Nagycsütörtök reggelén Panni már korán ébren volt. A kis baromfiudvar fölött még alig derengett az ég, de ő már vidáman topogott a konyhaajtó előtt, mert tudta, hogy fontos nap következik: kezdődött a húsvéti készülődés. Kilépett a napfényes udvarra, és elővette…
A katica és a búzamező
A nap melegen simogatta a búzamező aranyló tengerét, ahol a kalászok lustán ringatóztak a szélben. Egy apró, piros pöttyös katica bizonytalanul kapaszkodott fel egy szál búzára. – Jaj, hol vagyok? – sóhajtott fel. – Ez a hely végtelennek tűnik. Nemrég…
A csiga és a margaréták tanácsa
A rét szélén, ahol a fűszálak harmatcseppeket ringattak, és a napfény aranyszínű szálakkal szőtte át a világot, élt egy apró csiga, akit Tekergőnek hívtak. Házát a hátán hordta, és minden mozdulata olyan lassú volt, mintha az idő is megvárná őt.…
Bori nyuszi és az elveszett álompor
Egy csendes, csillagos estén Bori nyuszi bebújt a puha kis ágyába. Összekucorodott a takaró alatt, ahogy minden este szokott, és várta, hogy megérkezzen az álompor, ami mindig finoman a szemére hull, és segít neki elaludni. De azon az estén valami…
A sündisznó és az almafa barátsága
Az erdő szélén, ahol a fák lombja már ritkásodni kezdett, állt egy öreg almafa. Törzse vastag volt és barázdált, ágai kissé meghajoltak az évek súlya alatt, de minden tavasszal mégis megtelt illatos virágokkal, ősszel pedig roskadozott a piros almáktól. A…
A méhecske és a levendulaillatos rét
A kaptár mélyén, ahol a viaszból épült falak aranyszínben derengtek, egy apró méhecske izgatottan remegtette szárnyait. Most először készült kirepülni a nagyvilágba. Minden új volt neki: az illatok, a fény, a szél suttogása. – Biztosan menni fog? – kérdezte halkan,…
A barlang előtti döntés
A barlang mélye még őrizte a tél hosszú álmának melegét. A levegő sűrű volt és szelíd, mintha takaró borulna minden gondolatra. A medve lassan megmozdult, nagy teste megnyikordult a kövek között, és amikor kinyitotta a szemét, először csak a sötétség…
A prücsök krajcárkája (magyar népmese)
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis prücsök. Ez a kis prücsök mit gondolt, mit nem magában, elég az, hogy kiugrott a kemence háta mögül, s elindult világot látni. Ment, mendegélt a kis prücsök, hegyeken-völgyeken átal, erdőkön-mezőkön…
A bikaborjú (magyar népmese)
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, ahol a tarka malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Volt annak egy Riska tehene. A tehén megellett egy bikaborjút. A bikaborjú nőttön-nőtt, valamennyi széna, szalma volt Magyarországon, mind megette, de nagyon…
Kutya szeretne lenni (magyar népmese)
Egyszer volt egy gazdaember s annak egy nagy kamasz fia. Kimegy ez a gazdaember a mezőre, ment vele a fia is, mentek a cselédei, a napszámosok, gyűjtötték erősen a szénát, hogy csak úgy csurgott le róluk a verejték. Mindenki dolgozott,…
Kinek köszönt a szegény ember? (magyar népmese)
Együtt utazott a Szél, a Hideg meg a Meleg, jött rájuk szemközt a szegény ember, már messziről köszönt: – Jó napot, nagyságos uram! Azt mondja a Meleg: – Kinek köszönt az az ember? Azt mondja a Szél: – Nekem! –…
Tülökvár (magyar népmese)
(Tülök: szarv, pl. a kecske, szarvasmarha, orrszarvú szarva – a szerk.) Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, az üveghegyeken is túl, még azon is túl, ahol a kis kurta farkú disznó túr, túlonnan-túl, innenen-innen élt egy…