3 perces mese
A pillangó és a napraforgó
A rét szélén, ahol a harmatcseppek reggelenként úgy csillogtak, mint apró üveggyöngyök, állt egy magas, aranyszirmú napraforgó. Törzse erős volt, mégis kecsesen hajlott a szélben, és minden nap türelmesen követte az ég vándorló fényét. Egy napon egy halványkék szárnyú pillangó…
A katica és a búzamező
A nap melegen simogatta a búzamező aranyló tengerét, ahol a kalászok lustán ringatóztak a szélben. Egy apró, piros pöttyös katica bizonytalanul kapaszkodott fel egy szál búzára. – Jaj, hol vagyok? – sóhajtott fel. – Ez a hely végtelennek tűnik. Nemrég…
A mókus és a bodzabokor
Az erdő szélén, ahol a napfény áttört a lombkoronán, egy fürge, vörös bundájú mókus élt, akit Csipernek hívtak. Csiper szerette a mogyorót, a diót és minden apró finomságot, amit csak az erdő kínált, és még jobban szerette elrejteni őket, hogy…
A csiga és a margaréták tanácsa
A rét szélén, ahol a fűszálak harmatcseppeket ringattak, és a napfény aranyszínű szálakkal szőtte át a világot, élt egy apró csiga, akit Tekergőnek hívtak. Házát a hátán hordta, és minden mozdulata olyan lassú volt, mintha az idő is megvárná őt.…
Bori nyuszi és az elveszett álompor
Egy csendes, csillagos estén Bori nyuszi bebújt a puha kis ágyába. Összekucorodott a takaró alatt, ahogy minden este szokott, és várta, hogy megérkezzen az álompor, ami mindig finoman a szemére hull, és segít neki elaludni. De azon az estén valami…
A béka és a szitakötő versenye
A tó felszíne úgy csillogott a délutáni napfényben, mintha apró aranyérmék lebegnének rajta. A vízparti nádas között Breki, a zöld levelibéka lustán nyújtózkodott egy széles tavirózsa levelén. Ekkor suhanó, kékes-zöld villanás hasított a levegőbe. Döngicsélve körözött fölötte egy szitakötő, akit…
A méhecske és a levendulaillatos rét
A kaptár mélyén, ahol a viaszból épült falak aranyszínben derengtek, egy apró méhecske izgatottan remegtette szárnyait. Most először készült kirepülni a nagyvilágba. Minden új volt neki: az illatok, a fény, a szél suttogása. – Biztosan menni fog? – kérdezte halkan,…
A cseresznyevirág rövid meséje
A kert végében állt egy sudár cseresznyefa, amely minden tavasszal rózsaszín felhőbe öltözött. Amikor a szél rázendített, a sziromtenger úgy hullt, mintha rózsaszín hó esne. A kislány minden nap odaszaladt, és a fa alatt forgott, nevetve kapkodta a szirmokat. Egy…
A hó utolsó őre
Az erdő szélén, ahol a fák még hosszú árnyékot vetettek a rétre, ott pihent egy apró, makacs hófolt. Már mindenütt zöldellt a fű, a patak csilingelve szaladt a kövek között, és a nap aranyszínű ujjaival simogatta a földet. De ő…
A farsangi forgatag titka
Amikor a tél már fáradtan kuporgott a kertek alatt, és a hó helyét színes szalagok, papírlampionok és nevetés vette át, a falu tudta, hogy eljött a farsang ideje. A főtéren felállított sátor körül hömpölygött a tömeg, maszkok kacsintottak egymásra, csengők…
A maszk, amely nevetni tanított
A kisfiú, akit Benedeknek hívtak, ritkán nevetett. Nem azért, mert nem tudta, hogyan kell, hanem mert a napjai inkább voltak szürkék, mint színesek. Az iskola udvarán gyakran félrehúzódva figyelte a többieket, ahogy kergetőznek, mintha egy vastag üvegfal választaná el tőlük.…
A barlang kapujában
A reggel úgy érkezett meg az erdőbe, mint egy óvatos vendég. A köd még a fenyők lábánál időzött, a harmat gyöngyökként csillogott a fűszálakon. A hegyoldalban megbúvó barlang szája sötéten tátongott, mintha még aludna. Ekkor mozdult meg odabent a medve.…