Matyi, a mókus és az erdő legnagyobb titka
Az erdő mélyén, ahol a fák olyan magasra nőttek, hogy szinte elérték az eget, élt egy kis mókus, akit Matyinak hívtak. Szemei mindig csillogtak a kíváncsiságtól, és tappancsai alig bírtak megnyugodni, annyira szerette keresni a világ legnagyobb titkait. Minden fa alatt guberált, minden avarba belekapart, és nem volt visszarettenve semmitől, ami új kalandot rejthet.
– Holnap is indulok – mondta egy szép reggelen, miközben a nap sugarai aranyszínűre festették az erdőt –, talán most végre megtalálom azt, amit olyan régóta keresek!
Ahogy bandukolt az erdei ösvényeken, egy öreg holló üldögélt egy kopasz ágon. Fekete tollai csillogtak a napfényben, s okos, mélybarna szemei mintha mindent át tudtak volna látni.
– Szép reggelt, Matyi! – köszöntötte a holló. – Látom, megint az erdő titkait kutatod.
Matyi felcsillant a szeme. – Igen, Nagy Holló. Hallottam, hogy lennie kell valaminek, ami minden erdei lényt összeköt, de senki sem tudja pontosan, mi az. Segítenél megtalálni?
Az öreg holló egy pillanatra elgondolkodott, majd lehunyta szemeit.
– Évszázadok óta őrzöm ezt a titkot, de csak annak árulom el, aki valóban békét és harmóniát akar hozni az erdőnek – szólt lassan. – Kövess engem, és megmutatom a helyet, ahol minden megváltozhat.
Matyi gyorsan követte a fekete madarat sűrű ágak között, át a patak felett hintázó fahídon, míg egy titkos tisztásra értek, ahol az idő mintha lassabban telt volna.
– Látod azt a hatalmas fát a közepén? – kérdezte a holló. – Ő az erdő szíve. Bene rejlik az erdő legnagyobb titka.
Matyi kíváncsian mászott fel a fa törzséhez, és óvatosan lehullott levelek között egy apró, csillogó kristályt pillantott meg.
– Ez… ez a Lélekkristály – suttogta, és a holló bólintott.
– Ez az, ami összekapcsolja az erdő minden élőlényének szívét. Ha nem vigyázunk rá, elhalványul a varázslat, és az erdő megbetegszik.
Matyi tudta, hogy ezt a titkot meg kell őrizze, és továbbadja a többieknek.
– Megígérem, hogy vigyázok rá, és minden erdei barátomnak elmondom, hogy az összetartás a legnagyobb erőnk – mondta elszántan.
Az öreg holló elégedetten csettintett csőrével.
– Így van, kis mókus. A titok nemcsak a kristályban rejlik, hanem a szeretetben és a törődésben, amit egymás iránt érzünk.
Attól a naptól fogva Matyi lett az erdő legbátrabb és legfigyelmesebb őrzője. Nemcsak keresett, hanem talált is: békét, barátságot és a legnagyobb titkot, amely örökre megváltoztatta az erdőt és annak lakóit.
