Az Elveszett Hangya-Város
A kert végében, ahol a fák lombjai susogva suttogtak titkokat, és a virágok illata betöltötte a levegőt, élt egy fiú, akit Zolinak hívtak. Zoli kíváncsi természetű volt, és szerette felfedezni az ismeretlent. Egyik nap, amikor a nap fényesen ragyogott, a kert egy eddig ismeretlen sarkában megpillantott valami különöset: apró, sötét sziluettek mozogtak a fűszálak között. Különleges várost talált, amelyet nem is „városként” képzelt el, hanem egy hangyákból álló lakóközösségként, akik szorgalmasan dolgoztak.
– Mit találtál, Zoli? – kérdezte az anyukája, mikor megmutatta neki az apró, agyalós lényeket.
– Ez egy hangyaváros! –, felelte izgatottan. – Látod, milyen szorgalmasak? Én is vezér akarok lenni, hogy segítsek nekik!
Ahogy Zoli leült a földre, a hangyák körülötte sürögtek-forogtak. Meglepő módon a legbölcsebb hangya megszólalt:
– Üdvözölünk, Zoli. Szükségünk van vezetőre, mert hamarosan nagy veszély fenyeget minket.
Zoli szíve összeszorult. Örült, hogy fontos szerepet kap, ugyanakkor rettegett a veszélytől.
– Mi ez a veszély? – kérdezte rekedtes, kis hangján.
– Egy óriási varangy közeledik a kert túlsó végéről. Ha bejut a városunkba, mindannyian veszélybe kerülünk! – válaszolta a hangya.
Zoli összeszedte minden bátorságát, és azt mondta:
– Ne féljetek, én leszek a vezéretek. Együtt megvédjük a várost!
Az apró lakók vidáman tapsoltak, és elindultak a város mentén. Zoli vezette őket, és minden apró zugot bejártak, hogy megerősítsék az alagutakat és csapdákat állítsanak fel a támadó ellen.
– Nézd, itt ássunk egy csapdát! – mondta Zoli. – Amikor varangy ideér, beleesik a gödörbe, és nem ér el minket.
Mindenki keményen dolgozott, és Zoli vezényelte az ügyes megoldásokat. Amint eljött az este, és az erdő sötét árnyai között megjelent a hatalmas varangy, a hangyák és Zoli készen álltak.
A varangy hatalmas ugrásokkal közeledett, de ahogy átlépte a csapda szélét, beleesett a gödörbe, és nem tudott kijutni.
– Sikerült! – kiáltotta Zoli, miközben a hangyák ujjongva ünnepelték a diadalt.
Ettől a naptól kezdve a kertben nemcsak a virágok és a fák éltek, hanem egy hős is, aki megvédte az apró hangyavárost. Zoli pedig tudta, hogy bármilyen nagy is a veszély, együtt, összefogva mindig győznek. Így vált hősükből igazi vezérré, akit a kert minden zegzugában ismertek és tiszteltek.
