MeseFöld
A farsangi dob hívása
Amikor a tél utolsó, morcos szelei végigsöpörtek a falun, minden ablakpárkányon megjelentek a színes papírszalagok, és az emberek tudták: közeleg a farsang. A házak között füst és nevetés keveredett, a konyhákból fánk illata szállt, s a főtéren ott állt a…
A maszk, amely megmutatta az igazat
A kisváros főterén már napok óta színes zászlók lengtek, a kirakatokban papírszalagok csilingeltek, és mindenki a közelgő farsangi bálról beszélt. A macskaköves utcákon konfetti gurult a szélben, mintha a tél utolsó hópelyhei próbálnának színt váltani. Itt élt Máté, egy kíváncsi…
Amikor az árnyék utat mutatott
A hó még vastagon fedte az erdőt, amikor a medve először dugta ki az orrát a barlang sötétjéből. A levegő csípős volt, de már nem harapott úgy, mint a hosszú tél legsűrűbb éjszakáin. A nap alacsonyan állt, fénye vakítóan csillant…
A barlang kapujában
A reggel úgy érkezett meg az erdőbe, mint egy óvatos vendég. A köd még a fenyők lábánál időzött, a harmat gyöngyökként csillogott a fűszálakon. A hegyoldalban megbúvó barlang szája sötéten tátongott, mintha még aludna. Ekkor mozdult meg odabent a medve.…
A medve és az árnyékba zárt tél
Február elején a hegyoldal még fehér kabátját viselte. A hó nem volt már ropogós, inkább fáradtan simult a földre, mintha maga is érezné, hogy ideje lenne távozni. A barlang mélyén Boróka medve lassan felébredt. Álmosan pislogott, bundájába beette magát a…
Amikor az árnyék mosolygott
Amikor a medve kilépett az odújából, a reggel hűvösen simult a bundájához. A fák között vékony ködpamacsok lebegtek, a nap még csak óvatosan pislogott be az ágak résein. A medve megállt, megropogtatta a vállát, és egy pillanatra a földre nézett.…
A tűzmadár (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s a szegény embernek három fia. Ennek a szegény embernek csak egy kicsi kertje volt, de ebben a kicsi kertben olyan gyönyörű szép rózsák termettek, hogy aki látta, megcsudálta. Volt…
A medve és a hosszú árnyék
A reggel hűvös volt az erdőben, a fák törzsei közt vékony ködpamacsok bujkáltak. A patak csendesen csörgedezett, mintha még ő is álmos lenne. A medve éppen ekkor dugta ki a fejét a barlangja bejáratán, nagyot ásított, és lustán körülnézett. Amikor…
A barlang, amely visszatartott
A hegy gyomrában, ahol a kövek mindig hűvösek voltak, és a cseppek lassan számolták az időt, élt egy fiatal, barna bundájú medve. Nem volt még neve, mert az anyja szerint a név olyasmi, amit ki kell érdemelni, mint az első…
Az árnyék nélküli reggel
Az erdő azon a reggelen szokatlanul világos volt. A nap ugyan felkelt, mégsem vetett hosszú csíkokat a fák közé, mintha elfelejtette volna magával hozni az árnyékokat. A harmat némán csillogott a fűszálakon, és a levegő puhán simult mindenhez, ami élt…