MeseFöld
A béka és a szitakötő versenye
A tó felszíne úgy csillogott a délutáni napfényben, mintha apró aranyérmék lebegnének rajta. A vízparti nádas között Breki, a zöld levelibéka lustán nyújtózkodott egy széles tavirózsa levelén. Ekkor suhanó, kékes-zöld villanás hasított a levegőbe. Döngicsélve körözött fölötte egy szitakötő, akit…
A sündisznó és az almafa barátsága
Az erdő szélén, ahol a fák lombja már ritkásodni kezdett, állt egy öreg almafa. Törzse vastag volt és barázdált, ágai kissé meghajoltak az évek súlya alatt, de minden tavasszal mégis megtelt illatos virágokkal, ősszel pedig roskadozott a piros almáktól. A…
A méhecske és a levendulaillatos rét
A kaptár mélyén, ahol a viaszból épült falak aranyszínben derengtek, egy apró méhecske izgatottan remegtette szárnyait. Most először készült kirepülni a nagyvilágba. Minden új volt neki: az illatok, a fény, a szél suttogása. – Biztosan menni fog? – kérdezte halkan,…
A gólya és a pipacsmező
A nyár közepén a rét peremén hullámzott a pipacsmező, mintha vörös szívverések ringatóztak volna a szél lágy tenyerén. A virágok minden reggel harmattal telt szemmel ébredtek, és minden este aranyló fénnyel búcsúztak a naptól. Ebben a ritmusban élték napjaikat, mígnem…
A cseresznyevirág rövid meséje
A kert végében állt egy sudár cseresznyefa, amely minden tavasszal rózsaszín felhőbe öltözött. Amikor a szél rázendített, a sziromtenger úgy hullt, mintha rózsaszín hó esne. A kislány minden nap odaszaladt, és a fa alatt forgott, nevetve kapkodta a szirmokat. Egy…
A katicabogár hét kívánsága
A domboldal puha füvében, ahol reggelente harmatgyöngyök csillogtak, élt egy apró, piros hátú katicabogár. Hét fekete pötty díszítette a szárnyát, és mindegyik pöttyhöz egy-egy kívánságot kötött. — Ha már hét pöttyöm van, hét kívánságom is legyen — suttogta magának egy…
A fecske és az öreg diófa
A falu szélén állt egy öreg diófa. Vastag törzse repedezett volt, lombja nyaranta sűrű árnyékot adott, ősszel pedig koppanva hullottak alá a diói. Aki arra járt, mindig azt mondta róla, hogy már biztosan nagyon sok mindent látott. A diófa különösen…
A mókus és a virágos tisztás
Az öreg tölgyfa odvában élt egy apró, vörhenyes bundájú mókus, akit mindenki csak Cserkának hívott az erdőben. Cserka fürge volt, kíváncsi, és ritkán maradt egy helyben. Egyik ágról a másikra szökdécselt, mintha a szél fújná tovább minden pillanatban. Egy nap…
A pillangó, aki nem mert repülni
A rét még harmatos volt a reggeli nap első sugaraitól. A füvek tetején apró vízcseppek csillogtak, mintha ezernyi apró tükör várná, hogy visszamosolyoghasson az ébredő világra. A rét szélén, egy nagy zöld levél alatt, egy apró pillangó ült mozdulatlanul. A…
A béka és a vízililiom
A tó olyan csendes volt azon a nyári délutánon, hogy még a nádszálak is csak suttogva hajladoztak a szélben. A víz felszíne tükörként csillogott, rajta fehér és rózsaszín vízililiomok ringtak, mintha puhán lebegnének egy álomban. A tó közepén, egy lapos…