MeseFöld
A szundikáló napraforgó
Messze, messze egy vidám rét közepén állt egy napraforgó, akit Napocska-nak hívtak. Magas volt, mint egy óriás, és szirmai olyan sárgák voltak, mintha aranyból szőttek volna. Napocska nap mint nap figyelte a körülötte játszó gyerekeket, akik nevetve rohangáltak a mezőn,…
Dongó meg Mohácsi (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, én se tudom, hol volt, te se tudod, hol volt, volt a világnak két legszélső szegletében két regement (hadsereg, ezred – a szerk.), ebből mindegyikből eresztettek el fele-lábra egy-egy katonát. Ennek a két katonának nem…
Az erdei patak esti meséje
Az erdő mélyén, hol a fák lombjai összefonódnak az égre, és a madarak nap végén dalukat susogják, ott kanyargott egy csendes, tiszta patak. Nem volt túl széles vagy mély, de egyik legkedvesebb lakója volt az erdőnek. Amikor a nap lebukott…
A szomorú királykisasszony (magyar népmese)
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörűséges szép leánya, aki soha el nem mosolyodott, mindig szomorú volt, senki se tudta megnevettetni. A király nagyon szomorkodott azon, hogy az ő gyönyörű szép leánya úgy…
A selyemfelhő hintája
Messze-messze, az Ég legmagasabb kapuján túl, ahol a Nap aranyat sző a világ szemhéjaira, élt egy különleges felhő. Nem volt ez akármi felhő, hanem a legfinomabb, legpuhább és legfehérebb selyemfelhő, amit valaha látott az égbolt. Tito-nak hívták, és ő volt…
A macska és az egér (magyar népmese)
Itt is volt, ott is volt, édesapámnak is volt, édesanyámnak is volt, nekem is volt, neked is volt, volt a világon egy macska. Ez a macska egyszer tejet evett egy tálból; odamegy egy kis egér, csak nyalogatja, csak nyalogatja a…
A puha párna varázsa
Egy aprócska faluban, ahol a házak kéményeiből mindig lágy füst szállt az esti szélben, élt egy kislány, Lilla. Lilla nem volt más, mint egy kíváncsi gyermek, aki minden este alig várta, hogy a fejét puha párnájára hajtsa, mert ez a…
Az aranyhajú hercegkisasszony (magyar népmese)
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt is, nem is, de csak mégis meg kellett annak esni, volt egy fiatal herceg, annak volt egy húga, de olyan szép, hogy szem nem látott, fül nem hallott…
A szentjánosbogarak fénye
Este volt már, és a kisfiú, akit Máténak hívtak, a kertben ült a régi diófa alatt. Az égbolt mély kék vászna fölött apró csillagok pislákoltak, mintha csak az éjszaka titkait suttognák egymásnak. Máté szemei lassan lecsukódtak, fáradtság szállt rá, ahogy…
A kis malac és a farkasok (magyar népmese)
Volt a világon egy kis malac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magának, odamegy egy nagy, ordas farkas, beszól az ajtón: – Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van…