MeseFöld

A városka főterén egész nap szólt a zene, és a színes lampionok úgy lengedeztek a kora esti szélben, mintha ők is táncolni szeretnének. Farsang utolsó napja volt, az az este, amikor még egyszer, utoljára mindenki álarcot öltött, mielőtt beköszöntene a…

Az iskolai farsang mindig a tél legfényesebb napja volt. A tornaterem falait színes papírláncok borították, a plafonról csillagok és holdak lógtak alá, mintha az égbolt költözött volna be egy estére. A gyerekek izgatott morajlása összekeveredett a lufik pattogásával és a…

A tél utolsó napjaiban a Hópehelyfalva fölé húzott ég olyan kék volt, mintha maga is maskarát öltött volna a közelgő farsangra. A házak ablakaiban színes papírláncok himbálóztak, az utcákon illatos fánk gőze kavargott, és mindenki izgatottan suttogta: hamarosan megválasztják az…

A városka főterén minden évben megrendezték a Maszkabált, ahol a gyerekek hercegnőnek, kalóznak, űrhajósnak vagy éppen vad sárkánynak öltözve vonultak végig a macskaköves utcán. Az ablakokból színes lampionok lógtak, a cukrászda előtt fahéj és karamell illata keveredett, a téren pedig…

A hegyekkel ölelt, aprócska faluban minden évben hatalmas farsangi mulatságot rendeztek. A főtéren színes zászlók lengedeztek, az ablakokból papírlampionok mosolyogtak az utcára, és a levegőben frissen sült fánk illata kavargott. Az emberek jelmezt öltöttek, álarcot húztak, és egyetlen éjszakára bárkivé…

Amikor a farsangi bál zenéje felhullámzott a régi művelődési ház termében, a levegő megtelt nevetéssel, papírszalagokkal és színes konfettivel. A kerek ablakokon beszűrődött az esti fény, és minden úgy ragyogott, mintha a világ erre az egyetlen estére elfelejtette volna a…

A falu főterén állt egy öreg dob, olyan vénséges, hogy senki sem emlékezett arra, mikor került oda. Teste repedezett volt, bőre megkopott, mégis minden farsangkor, amikor a tél már fáradtan kapaszkodott az utolsó jeges árnyékokba, a dob megszólalt. Nem ember…

A februári reggel deres lehelete bekúszott a lakás ablakain, miközben Misi a tükör előtt toporgott. Rajta volt a jelmez: kard, köpeny, sisak, rajta aranyszínű papírból kivágott villám. Hősnek készült, olyasminek, aki sosem fél, aki mindig előrelép, amikor mások hátrálnak. –…

Amikor a tél már fáradtan kuporgott a kertek alatt, és a hó helyét színes szalagok, papírlampionok és nevetés vette át, a falu tudta, hogy eljött a farsang ideje. A főtéren felállított sátor körül hömpölygött a tömeg, maszkok kacsintottak egymásra, csengők…

A kisfiú, akit Benedeknek hívtak, ritkán nevetett. Nem azért, mert nem tudta, hogyan kell, hanem mert a napjai inkább voltak szürkék, mint színesek. Az iskola udvarán gyakran félrehúzódva figyelte a többieket, ahogy kergetőznek, mintha egy vastag üvegfal választaná el tőlük.…