Ábel, a farkasfiú, aki nem akart harcolni
Az erdő mélyén, hol az árnyak suttogva kavarogtak a fák között, élt egy különleges fiatal farkas, akit Ábélnek hívtak. Nem volt ő olyan, mint a többi falkatag; amíg a többiek izmos testükkel és villámgyors mozdulataikkal a vadászatra készültek, Ábél inkább elmerült a fák tövében heverő régi, kopott könyvek lapjai között. Szemei csillogtak a kíváncsiságtól, és lelkében csordogált a tudás vágya.
Egy reggel, mikor a nap aranyszínű sugarai átszűrődtek a lombkoronán, Ábél a falka gyűlésén állt szemben a vezérrel, aki dühösen rázta vad bundáját.
– Ábél, neked harcolnod kell! – mordult rá az öreg farkas. – Ha nem veszed fel a harcot, a falkánk nem maradhat fenn!
Ábél nem emelte fel a hangját, csak szelíden válaszolt:
– Nem azért vagyok más, mert nem akarok védeni titeket, hanem mert hiszek abban, hogy más mód is van a veszély elhárítására.
Ahogy teltek a napok, sötét felhők gyülekeztek az erdő fölött. Egy másik falka ólálkodott a határ közelében, készen arra, hogy elfoglalják Ábél otthonát. Mindenki készült a harcra, de Ábél csendben tanulmányozta az ősi könyveket, amiket az elődei hagytak hátra.
– Megtaláltam valamit! – kiáltotta izgatottan egy este, mikor a többi farkas már álomba merült. – Egy ravasz tervet, amivel megvédhetjük a falkánkat erőszak nélkül.
Reggel Ábél előhozta a tervét: apró, de ügyesen elhelyezett csapdákat, bonyolult ösvényeket, melyeken az ellenség eltéved majd, és a vad erdő titkos illemtanát, mely megtanítja őket a békés együttélésre.
– Hiszem, hogy ha megmutatjuk nekik, hogy nem kell harcolnunk, eljuthatunk egy új világba, ahol a farkasok nem egymás ellenségei – szólt Ábél határozottan.
A falka először kétségbeesetten fogadta ezt az ötletet, de amikor az idegenek megérkeztek, és belesétáltak a faramuci csapdákba, nem dühösek, hanem megilletődöttek lettek. Ábél pedig feléjük lépett, és így szólt:
– Nem vagyunk ellenségek. Ha engeditek, megmutatom, hogyan élhetünk együtt ebben a nagy erdőben.
Az idegen farkasok lassan leeresztették a fogaikat, és az erdő fái között új szövetség született. Ábél tudása megmentette a falka minden tagját, nem az acélos karmok vagy éles fogak.
Azóta is, mikor a nap sugarai átfésülik az erdőt, a falkatagok mesélik a történetet a különös farkasfiúról, aki nem akart harcolni, mégis ő lett a hősük, mert hitt a tudásban és a békében. És így élt tovább a legenda, hogy néha a legnagyobb erő nem a kardban vagy a fogakban, hanem a bölcsesség szívében lakozik.
