A Zokni, aki Megszökött

Márk mindig izgatottan ébredt azon a reggelen, amikor a szekrényében a zoknik között csak egyetlen társát találta meg. A másik zokni, amelynek párja volt, eltűnt. Nem egyszer volt már így: napközben a másik zokni valahol kalandozott, és este később tért haza. Márk sem értette, hogyan történhet ez, de egyre kíváncsibb lett.

Amikor az óra mutatója megállt a hetesnél, Márk kisegérként csendesen lapult az ágyból, és a másik zokni után kutatott. Megrántotta a szekrény ajtaját, és belesett a sötét mélyébe, de csak egyetlen zoknit látott ott.

– Hová tűntél? – suttogta a zoknira, amelyet a kezébe vett. Ebben a pillanatban a zokni remegni kezdett, és halk nyikorgást adott ki.

– Segíts nekem, ne szólj senkinek! – súgta a zokni meglepő hangon. Márk először meglepődött, de aztán elmosolyodott.

– Te beszélsz? – kérdezte ámulva.

– Igen, és elmesélem, miért szököm meg mindig este. Én vagyok a Zokni, aki Megszökött. Minden este, amikor minden elcsendesedik, felkerekedem, és felfedezem a világot! Nem akarok csak a szekrényben élni vagy egy sötét cipőben elbújni.

– De hiszen melegre és biztonságra van szükséged! – mondta Márk aggódva.

– Az igaz, de a kalandok nélkül unalmas lennék. Veled vagyok mindenhova, de szükségem van arra, hogy én is lássam azt, amit te. Tudod, sokszor bejárom az egész házat, megismerem az éjszakai csendet, a csillagokat az ablakon át.

Márk csodálattal hallgatta a zokni szavait, és elhatározta, hogy titokban ő is részt vesz majd ezekben az esti kalandokban. Együtt surrantak ki a hálószobából, átvették a konyhát, megcsodálták a kertben ragyogó holdat.

– Így ez a világ egész más, mint nappal! – lelkendezett Márk.

– Így van – válaszolta a zokni mosolyogva. – Éjjelenként minden él, minden titok megnyílik.

Amikor végül visszatértek a szekrényhez, Márk titokban megígérte a zokninak, hogy soha nem szól senkinek a kalandjairól, és minden este vele tart majd.

Innét fogva Márk minden reggel csak egy zoknit talált a szekrényben, de már tudta, hogy a másik zokni nem vész el, csak a világot járja – méghozzá vele együtt, titokban, az éjszaka csendjében. És így lett Márkból a legkülönlegesebb kalandor, akinek nemcsak a képzelete, hanem egy felfedező zokni is volt a társasága.