A varázslatos uzsonnás doboz
Levente minden reggel izgatottan szorongatta a táskáját, mert tudta, hogy az uzsonnás doboza naponta új csodát tartogat számára. Ez a doboz nem volt hétköznapi: akárhányszor kinyitotta, más-féle finomságot lelt benne, amely különleges képességeket ajándékozott neki aznapra.
Egy szép, napfényes reggelen Levente óvatosan csúsztatta ki a doboz tetejét, s ott várta egy gyönyörű, ezer színben ragyogó szivárványos süti. Amint beleharapott, hirtelen észrevette, hogy az ő teste könnyebb lett, és egyre magasabbra tudott ugrani. „Most aztán ugrálok egy hatalmasat a játszótéren!” – lelkendezett.
Ahogy kilépett az ajtón, találkozott Lili unokatestvérével, aki szomorúan ült a padon. „Mi a baj, Lili?” – kérdezte Levente. „Nem tudok hintázni, mert félek, hogy leesek.” Ekkor Levente megfogta a kezét, és azt mondta: – Ne aggódj, ma én tudok olyan magasra ugrani, mint a legmagasabb fa, és együtt hintázhatunk addig, amíg csak szeretnél! – Lili arca felragyogott a bizalomtól, és együtt mentek a hinta felé.
Másnap reggel a dobozból édes, csillogó fekete cseresznye bukkant elő. Levente rögtön érezte, hogy a hangja megváltozott – mély és erőteljes lett. „Megpróbálok ma mesélni a suliban, és mindenki figyelni fog!” – gondolta. Az iskolában mesélt a tündérek erdejéről, ahol a fák suttognak, és a veteményes kertben beszélő zöldségek laknak. A tanító néni és az osztálytársak csodálattal hallgatták, mert Levente hangja bársonyos és magával ragadó volt.
Az utolsó napra a doboz egy illatos, varázslatos fűszerrel megrakott pite darabját rejtette, amelytől az egész testében különös bátorság és gyorsaság lett. „Ma megpróbálok segíteni Panninak, aki fél a sötéttől” – gondolta. Amikor Panni belépett a sötét erdei alagútba, Levente bátran előrement, és elmondta: – Nyugi, én itt vagyok veled, semmi rossz nem történhet. – Így együtt léptek át a félhomályon, és Panni mosolyogva mondta: – Köszönöm, Levente, te vagy a legjobb barát!
Levente hazafelé menet töprengett, milyen csodás ajándékot adott neki az uzsonnás doboza. Nemcsak a képességeket szerette, hanem azt is, hogy minden nap egy új barátságot, egy új kalandot vagy egy új bátorságot adott neki, amelyet szíve mélyéről megoszthatott másokkal.
Mikor aznap este becsukta a dobozt, egy apró varázslatos fény szállt ki belőle, mintha azt mondaná: – Holnap újra találkozunk, újabb csodákkal és újabb kalandokkal!
És így történt, hogy Levente nap mint nap felfedezte, mennyi erő lakozik a kedvességben, a bátorságban és a barátságban, varázslatos uzsonnás doboza pedig mindig segített neki megtalálni ezeket a kincseket.
