A rénszarvasok versenynapja

Egy hideg, csillogó téli reggelen a havas erdő mélyén gyülekeztek a rénszarvasok. A fák ágai alatt fehér hópaplan terült el, és a lég egészen kristálytiszta volt. A rénszarvasok izgatottan készülődtek a nagy versenyre, ami évről évre eldöntötte, melyikük legyen a Mikulás szánját húzó vezető.

Az egész csorda összegyűlt egy nagy tisztáson, ahol puha hó borította a földet. Mindenki fülét hegyezte, minden porcikája feszülten várta a rajtot. Az idősebb, hatalmas agancsú rénszarvasok büszkén bólintottak egymás felé, a fiatalabbak buzogva pihentették izmaikat, készen a nagy futamra.

A legkisebb rénszarvas, Pötty, alig volt nagyobb egy nyuszinál, selymes barna bundája pedig szinte beleolvadt a fahímes hóvihar színeibe. Félénken lépdelt a többiek között, és összeszorított bajusszal figyelte a felkészülést. Senki sem gondolta, hogy ő lehet a győztes.

– Na, Pötty, nem félsz? – kérdezte nevetve egy hatalmas, erőtől duzzadó rénszarvas. – Ez nem játék, itt csak az erősek és gyorsak nyernek!

– Csak… én csak megpróbálom – felelte Pötty halkan, és lehúzta a fejét.

A verseny kezdetét egy mély, zengő hang jelezte, amitől a hó alattuk megcsörrent. Mindenki elrugaszkodott, és úgy repült a havas föld felett, mintha szárnyai nőttek volna. Az idősebb rénszarvasok hamar előre törtek, a fiatalok pedig erőlködtek, hogy ne maradjanak le.

Pötty igyekezett, de egy pillanatra megbotlott egy csúszós jégtörmelékben. Érezte, hogy a többiek elhúznak előtte, és majdnem megállt. Ám ekkor eszébe jutott, amit nagyanyja mondott: – A legfontosabb a szív, Pötty. Ha hiszel magadban, a lábad önállóan visz majd előre.

Megszorította a földet a patájával, és kitartóan szaladt tovább. Hírét vette a szél, hogy egy kis rénszarvas, aki eddig rejtőzködött, most utoléri a többieket. Egyesével előzte meg a nagyokat, akik már el kezdtek elfáradni és meglepődve néztek hátra.

– Hát ez meg ki olyan fürge? – kérdezte az egyik középkorú rénszarvas, miközben oldalra futott.

– Pötty az! – kiáltották egyszerre a többiek.

Végül a kis rénszarvas elszakított mindenkitől, és elsőként lépte át a célt, ahol a Mikulás mosolyogva várta őket.

– De jól csináltad, Pötty! – mondta, amikor megpördült mellette a hószán. – A legkisebbnek is lehet a legnagyobb szíve.

Az egész csorda ujjongott, és onnantól kezdve nemcsak az erősek és gyorsak vezették a szánt, hanem mindig meghallgatták a legbensőbb hangjukat, akárcsak a kis Pötty.

Az erdő mélyén ez a verseny nemcsak arról szólt többé, ki a leggyorsabb, hanem arról is, hogy a legkisebb is lehet a legnagyobb hős. És így lett Pötty a rénszarvasok vezetője, aki példát mutatott mindenkinek, hogy a bátorság a szívben lakozik.