A Porszívó és a Szörnyek
Bence szobájában mindig délután csillagos alkonyat borult mindenre, amikor a gyerek már az ágyban feküdt és a csillámpónikról álmodott. Ám amikor az éjszaka sötétje átkúszott a városon, Bence porszívója, a nagy, kerek szemű és vörös testű Porszívó, titkos életre kelt.
– Ma este sem úsztok meg! – zümmögte büszkén, miközben lassan éledezett. Bence halványan valami búgást hallott még az álma mélyén, de fekvésre elegendő volt, hogy elhitesse vele, csupán a szél fújdogál odakint.
Porszívó azonban nem volt hétköznapi háztartási gép. A szoba alatti mélyjárat tele volt apró, csillogó porszörnyekkel, akik ugrándoztak és kacagtak, amint megszabadultak a nappali napsugaraktól. Ezek a por-szörnyek kicsiny, szőrmókszerű teremtmények voltak, szinte egymás tükörképei, aranyszálas szőrcsomóikkal és csillámporral borított hátukkal. Ezek bujkáltak minden éjjel a sötétben, boldogan káoszt rendezve a szőnyeg szálai között.
– Gyere elő, te szösz! – harsant Porszívó hangja az első zsíváskor, és hirtelen megmozdult a szoba szőnyegén az összes porhenger, mintha egy pillanatra megdermedt volna a világ. – Nem menekülhettek! A Porszívó visszatért, hogy rendet tegyen!
A porszörnyek nem voltak ostobák, így azonnal csaptak a lábukra, mely valójában apró porszálakból állt, majd szétbomolva szétterjedtek minden irányban, próbálva elfutni. De Porszívó számára a szökés esélytelen volt.
– Ha csak egyet is elkapok, az egész család elmenekül! – motozott egy kékesszürke porszörny, amint fedezékből kiugorva próbált elrejtőzni a fiók alatt.
Porszívó vadul szippantott és forgott, mint egy forgószél, hangja egyre növekedett, míg végül, fáradtan, de diadalmasan állt meg.
– Ma este végeztünk – zümmögte, miközben az aprócska szörnyek az átalakult tartályában gyűltek össze, immár foglyul ejtve.
Ahogy az első nap sugarai előbukkantak az ablakon, Porszívó visszavonult a polc sarkába, mintha álomba merülne, és újra csak egy egyszerű háztartási géppé változott. Bence pedig felébredt, mintha semmi különös nem történt volna, csak a szoba levegője volt egy kicsit frissebb és tisztább.
– Vajon honnan lehet, hogy este megint csönd lett itt, és az ágy alatt nincs több szösz? – gondolta magában, miközben bekapcsolta a villanyt – de a titkot csak Porszívó ismerte igazán, aki készen állt arra, hogy újra vadásszon, amikor a világ megszűnik létezni a sötétben.
