A Papucs, ami Időutazott

Tomi egy apró faluban élt, ahol minden nap szürke volt és eseménytelen. Egy nap azonban egy különös papucsot talált a nagyszülei padlásán, amitől azóta sem tud szabadulni a kíváncsiság. A papucs régimódi barna bőrből készült, és minden lépése alatt egy halk csengőszó hallatszott.

Az első este, amikor felvette a papucsot, Tomi ágyba bújva arra gondolt: vajon meddig repíti őt eme csodás cipő? Ahogy becsukta szemét, hirtelen egy erős szél ragadta el, és amikor kinyitotta, egy középkori piactér nyüzsgő forgatagában találta magát. Emberek árultak fűszereket, szövött ruhákat, s Tomi mellett lovagok suhantak el csillogó páncélban.

– Hol vagyok? – kérdezte tétován egy kötényes asszonytól.
– Üdvözöllek az 1400-as években, jó ifjú! – felelte mosolyogva az asszony. – Láttalak, ahogy idepottyantál az égből, de ne aggódj, ez a város mindig barátságos a látogatókkal.

Tomi hihetetlenül izgatott lett, s miközben megfontolt léptekkel bandukolt az utcán, a papucs valahogy elkezdett bizseregni a lábán. Újra becsukta a szemét, és a zajok elcsendesedtek. Amikor felnyitotta, már egy futurisztikus városban állt, ahol üvegépületek nyúltak az égig, és az autók nem gurultak, hanem lebegtek a levegőben.

Egy robot ember közeledett felé, és kedves hangon kérdezte: – Üdvözöllek 2150-ben, fiatal barátom. A papucsaid segítségével járhatod az idő széles utjait. Szeretnél körülnézni?

Tomi felcsillant szemmel bólogatott, majd kiáltotta: – Igen, mutasd meg nekem, milyen lesz a világ!

Az estéken át tartó kalandok során Tomi megismerkedett parázs beszélgetéseket folytató nagy bölcsekkel az ókori Görögországból, megelevenedő dinoszauruszokkal az ősidőkben, és barátságos űrlényekkel a távoli jövőben. A papucs minden este új világokat tárt fel előtte, és a fiú tudta, hogy ez a titokzatos lábbeli nem csupán cipő, hanem kapu az idő végtelen óceánjára.

Egy napon, amikor a papucs ismét bizseregni kezdett, Tomi megállt, és így szólt: – Köszönöm neked, kedves papucs. Ezek az utazások megtanítottak arra, hogy a múlt és a jövő is tele van kalanddal, és hogy a legnagyobb kincs az, hogy mindig nyitott szívvel és kíváncsian nézzük a világot.

És ahogy a papucs tovább csilingelt a lábán, Tomi már készült a következő nagy utazásra – tudva, hogy bármerre is vezeti az ösvény, a kaland mindig csak egy lépésre van tőle.