A nyuszi és a csendes ajándék

Az erdő szélén, ahol a fák még suttogni is csak halkan mertek, élt egy nyuszi, akit mindenki csak Nesztelennek hívott. Nem azért, mert nem tudott beszélni, hanem mert olyan finoman járt-kelt, mintha a föld maga segítené lépteit. Húsvét közeledtével különleges feladatot kapott: egy aranyló pöttyökkel díszített tojást kellett elvinnie egy kisfiúnak, aki a falu szélén, egy kopott házikóban lakott.

— Vigyázz erre a tojásra — mondta a Nyúl Tanács legidősebb tagja. — Nem a külseje miatt különleges.

Nesztelen bólintott, és útnak indult. Átszökellt réteken, bokrok alatt suhant át, miközben a tavaszi szél édes illatokat sodort felé. Ahogy a faluhoz közeledett, valami furcsát érzett. Nem volt nevetés, nem volt vidám zsivaj, csak csend.

A kis ház ablakán óvatosan bekukkantott. Odabent egy kisfiú ült az asztalnál, és egy törött játékdarabot forgatott a kezében.

— Bárcsak lenne ma valaki, aki velem játszik — suttogta halkan.

Nesztelen szíve összeszorult. Óvatosan letette a tojást az ablak elé, ahogy azt tanították neki… de nem mozdult. Figyelte a fiút.

A kisfiú észrevette a tojást, kiszaladt érte, és ámulva tartotta a kezében.

— Ez gyönyörű… de kivel osszam meg?

Nesztelen ekkor döntött. Halkan megkocogtatta az ablakot.

— Szia — szólt be félénken. — Szabad bejönnöm?

A kisfiú szeme felcsillant.
— Egy… nyuszi? Te hoztad ezt?

— Igen — mosolyodott el Nesztelen. — De úgy látom, talán nem ez az, amire a leginkább szükséged van.

— Hanem?

— Társaság — felelte a nyuszi, és már bent is volt.

Aznap nem a tojás lett a legfontosabb. Játszottak, nevettek, történeteket találtak ki. A kisfiú hangja megtöltötte a házat élettel, és a csend végre eltűnt.

Mikor a nap lebukott, Nesztelen az ajtóban állt.

— Holnap is jössz? — kérdezte a kisfiú reménykedve.

A nyuszi elmosolyodott.
— Ha csend lesz, meghallom. És akkor jövök.

Ahogy visszafelé indult az erdőbe, már tudta, miért volt különleges az a tojás. Nem azért, mert ragyogott, hanem mert elvezette oda, ahol igazán szükség volt rá.

És attól a naptól kezdve Nesztelen nem csak ajándékokat vitt, hanem figyelmet is — azt a csendes, mégis legerősebb ajándékot, amit csak adni lehet.