A kandalló tündére

A régi, hófehér falú házban, melyet az idő lassan ölelt körül, egy kandalló állt, melyben évszázadok óta megbújt egy apró tündér. Nem volt ő sem nagy, sem hangos, csupán annyi, hogy a tűz szikrái közt melegségként szökkent életre, ha valaki mesét mondott előtte.

A kandalló tündére, akit mindenki csak Melegcicának hívott, éjjel-nappal várta, hogy valaki leüljön az előtte fekvő puha szőnyegre, és elkezdjen mesélni. Napközben a hamu alatt szunnyadt, s a napsugarak simogatásától örömmel hunyta le szemecskéit.

Egy hideg téli estén, amikor a szél orkánként tombolt kint, egy apró lányka lépett be a házba. Szemeiben csillogott a kíváncsiság, kezében pedig egy könyv, mely tele volt varázslatos történetekkel. Odasétált a kandallóhoz, és leült a fal mellé. Suttogva kezdte mesélni:

– Volt egyszer egy kis erdei nyúl, aki elvesztette az útját a hófödte erdőben…

Ahogy szóltak a meseszavak, a kandalló hamuja elkezdett táncolni könnyedén, majd egy apró, aranyszín fény gyúlt benne. Melegcica lassan felemelkedett, testén melegség hullámzott végig, és mosolyogva pillantott a lánykára.

– Köszönöm, hogy mesélsz nekem! – suttogta tündéri hangján. – Ilyenkor válok igazán élővé, s a melegem elárasztja a szobát.

A lányka szemében boldogság csillant, és tovább folytatta a mesét. Egyre élénkebb lett a kandalló fénye, és a tűz lágyan ropogni kezdett.

Ahogy telt az este, Melegcica mesék szárnyán repítette magával a lányt varázslatos helyekre; megmutatta a csillagok alatt táncoló manókat, a mézédes erdei virágok között rejtőző elvarázsolt kalmárokat és a mély tavak titokzatos lakóit. A melegség, mely körülölelte őket, nem csak a kandallóból áradt, hanem a mesék varázsából is.

Amikor a lányka álomba szenderült, Melegcica halkan visszatért az apró zugba a hamu mélyére. Még egyszer utoljára megcirógatta a kandalló fafelületét, és susogva mondta:

– Amíg meséket mondotok, én is élek, melegségemmel védelem a hideget és a magányt.

Azóta minden este van, aki a kandalló előtt mesét mond, s Melegcica örömmel kel életre, hogy betöltse a régi ház hatalmas szívét melegséggel és csodával. És ha te is valaha elé ülsz, ne feledd: a mese lerázza a hideget, s egy apró tündér életre kel a meleg kandallóban.