A kandalló mesemondó lángja

Amikor a ház elcsendesedett, és az órák óvatos ketyegéssel számolták az estét, a kandallóban életre kaptak a lángok. Nem csupán ropogtak és táncoltak, hanem hajlongva, egymásba simulva suttogni kezdtek, mintha régóta várták volna, hogy valaki végre figyeljen rájuk.

– Ma melyik emléket mondjuk el? – kérdezte az egyik vékony, kékes láng, miközben felnyúlt a kémény sötétjébe.

– Azt, amelyik a nevetést őrzi – felelte egy tompábban izzó, narancsszín láng. – Azt sosem szabad hagyni kihűlni.

A szobában egy kisfiú ült a szőnyegen, térdén összekulcsolt kézzel. Nem mozdult, mert tudta, ha túl közel megy, a lángok megriadnak. Először csak a meleg járta át, aztán egyszerre megérezte a történetet is, ahogy a tűz falán képek bomlottak ki.

Egy régi vasárnap lett belőle, amikor a ház még tele volt hangokkal. A nagyapa ott ült ugyanennél a kandallónál, pipával a szájában, és minden mondat végén felnevetett, mintha saját szavai is megcsiklandoznák. A lángok most az ő alakját rajzolták a téglákra.

– Emlékszel rá? – kérdezte a tűz halkan, mintha a fiú válaszától félne.

– Csak egy kicsit – suttogta a gyerek. – Inkább a nevetésére.

A lángok felcsaptak, és a nevetés melege végigfutott a szobán. Megjelent a konyha, az asztalon gőzölgő leves, az anya keze, ahogy óvatosan megsimítja a nagyapa vállát. Minden apró mozdulat ott élt a tűzben, mintha sosem múlt volna el.

– Miért ti tudjátok ezeket? – kérdezte a fiú.

– Mert minket mindig néztek – válaszolta a láng. – A szemek, amelyek ránk figyeltek, belénk rejtették az idejüket.

A történet lassan elcsendesedett. A nagyapa alakja elmosódott, a nevetésből csak meleg maradt. A fiú érezte, hogy valami fontosat kapott, még ha nem is tudta szavakba önteni.

– Holnap is meséltek? – kérdezte reménykedve.

– Amíg égünk, mindig – mondták a lángok egyszerre, és összebújtak, hogy tovább őrizzék a következő emléket.

Amikor a fiú felállt, a kandalló fénye még sokáig kísérte. Tudta, hogy ezek a történetek nem tűnnek el. Ott maradnak a falak között, a szívében, és minden este, amikor a tűz újra fellángol, ismét hazatalálnak.