A jégkristály erdő meséje

Hol volt, hol nem volt, messze északon, ahol a tél soha nem végződik, létezett egy különös erdő, amelyet nem száraz ágakból vagy lombból szőttek, hanem jégkristályok ragyogtak minden fa törzsén és ágán. Az emberek csak Jégkristály Erdőjeként emlegették ezt a különös vidéket, ahol a napfény úgy törött meg a fák jeges leplén, mintha a csillagok szikrái lepnének alá a földre.

Az erdő mélyén azonban több volt, mint csupán zimankó és fények játéka. A fák szíve, vagyis ami nélkül az erdő élni tudott, egy olyan titok volt, amit csak a legbátrabbak mertek megközelíteni. Mert azt mesélték, hogy minden jégtörzs mélyén egy apró, fénylő lélek lapul, mely a fák életének forrása, és megőrzi az erdő varázsát.

Egy napon egy kisfiú, aki Zsenonnak hívták, elindult, hogy megkeresse ezt a titkot. Nem félt a hidegtől, hiszen a szívében mindig melegség lakott, és kíváncsisága volt a legnagyobb kincse. Ahogy lépkedett a jégtiszta ösvényeken, halk susogást hallott a fák között, mintha az erdő suttogni próbált volna neki.

– Ki mer belépni a Jégkristály Erdőjébe? – szólt egy koreltő hang. Zsenon megállt, és egy ragyogó fa felé nézett, amely mintha beszélni kezdett volna hozzá.

– Én vagyok Zsenon, és meg szeretném ismerni a ti titkotokat – mondta bátoran.

A fa jégkristályai szikrázni kezdtek, majd lassan egy apró fénygömb szabadult el a törzs mélyéről, és körülötte táncolt.

– Ez az erdő szívének egy darabja – magyarázta a fa. – Mi, jégfák, azért vagyunk, hogy megőrizzük a tél szépségét, és azt a reményt, hogy még a legkeményebb zimankóban is van élet. De csak az érthet meg minket, aki szívével tud hallgatni.

Zsenon elgondolkodott: vajon mit jelent az, hogy szívvel hallgatni? Ahogy mély levegőt vett, érezte, ahogy a hideg szívébe csendet és békét hoz. A fák fénye melegséggé vált benne, és tudta, hogy a titok nem a jégen vagy a fákon van, hanem a szeretetben, amely mindent összeköt.

Ahogy elindult vissza, az erdő nem volt már oly éles és rideg hely; minden jégkristály lágyan csillogott, mintha az erdő és a fiú között egy új barátság született volna. És azóta, ha valaki arra téved, hallhatja, amint a Jégkristály Erdeje susogva meséli el a meleg szív titkát azoknak, akik hallani tudják.