A Játékbolt Titka

Misi már hónapok óta hallott a város közepén álló régi játékboltról, amelyről azt beszélték, hogy éjjelente életre kelnek benne a játékok. Egy különös kíváncsiság ébredt benne, hogy megnézze ezt a csodát saját szemével. Egy csendes, holdfényes éjszakán, amikor mindenki mélyen aludt, Misi óvatosan kisurrant otthonról, hogy meglátogassa a titokzatos játékboltot.

A bolt masszív ajtaja mögött sötétség és csend honolt. Misi szíve hevesen dobogott, ahogy halkan benyitott, és belépett a meleg, puha fényekkel megvilágított üzletbe. A polcokon száz meg száz játék sorakozott: színes kockák, bájos babák, lovagok fémből, és egy hatalmas, régi játékkastély, mely hatalmas volt, mint egy apró palota.

Ahogy Misi lépkedett előre, a játékok hirtelen megmozdultak. Egy törpéből álló társasjáték figurái komoly arccal a bolt közepe felé gyűltek. – Segítség! – hallotta Misi halkan, akárcsak egy suttogást. A hang a játékkastélyból jött.

Misi lassan közelebb lépett a kastélyhoz, és akkor látta, hogy a játékok valóban élnek! A lovagok feszülten álltak őrt, a babák ijedten kapaszkodtak össze, és a kedves kis bábu, aki Misihez fordult, így szólt: – A gonosz Árnyékmanó megérkezett, és bezárta a kaput a kastélyban. Ha nem nyitjuk ki, örökre fogva tartja a játékok lelkét.

Misi szívében bátorság gyúlt. – Mit kell tennem? – kérdezte. A bábu előre lépett, és így válaszolt: – Meg kell találnod a rejtett kulcsot, amit csak a legkisebb fény vetít oda, ahol Árnyékmanó elbújt. De vigyázz, az Árnyékmanó mindent megtesz, hogy ne sikerüljön.

Misi körbenézett, és észrevett egy kis ablakot, amely pont egyetlen vékony holdfényt engedett be. Közelebb húzta magát a fényhez, és alaposan átvizsgálta a padlót, a polcokat. Egy kis, csillogó kék kulcsot pillantott meg egy régi társasjáték doboza alatt.

De amint megmozdította a kulcsot, sötét felhők gyűltek össze a bolt egyik sarkában, és a gonosz Árnyékmanó feltűnt, fekete köpenyével és hosszú karmával. – Elveszíted a játékokat, kisfiú! – dünnyögte. – Nem engedem, hogy kiszabadítsd őket!

Misi szíve gyorsan vert, de nem hátrált meg. – Nem félek tőled, Árnyékmanó! – mondta határozottan. – A barátaid vagyok itt, és nem hagyom, hogy bánthasd őket.

Az Árnyékmanó körbefordult, megpróbálta elfedni a fényt, de Misi előre lépett, és a kulcsot a kastély kapujához tartotta. Ahogy a kulcs hozzáért a zárhoz, fény szökött ki belőle, és a kapu lassan kinyílt. A játékok felszabadultak, nevetni és táncolni kezdtek.

– Köszönjük, Misi! – kiáltotta a bábu boldogan. – Nélküled örökre fogva lettünk volna.

Misi mosolyogva nézte a felszabadult játékokat. Tudta, hogy ez az éjszaka örökre emlékezetes marad számára, mert megtanulta, hogy a bátorság és a kedvesség a legnagyobb varázslat, amely mindent legyőzhet.

Ahogy a nap első sugarai megjelentek az égen, Misi csendben kilépett a bolt ajtaján, és hazasurrant, tudva, hogy a játékok békében várják a következő kalandot.