A gyerekek fénye

Messze, az Északi-sark hófödte vidékein, ahol az éjszaka sűrű és végtelennek tűnik, élt egy öreg, jó szívű ember, akit mindenki csak Mikulásként ismert. Évről évre egyetlen éjszakán, a karácsonyi hold fényénél, felkerekedett, hogy ajándékokat vigyen a világ minden gyerekének. De nem egyszerűen csak útnak indult – az ő titka egy különleges fény volt, melyet a gyerekek apró szíveiben ragyogó lámpások gyújtottak meg.

Ebben a varázslatos világban minden gyerek belül hordozott egy kis fényt, melyet csak akkor lehetett igazán meglátni, amikor tiszta szívvel és szeretettel gondolt valamire, vagy várta a csodát. Ezek a lámpások nemcsak melegséget adtak, hanem az égen is felfénylettek, apró, titokzatos csillagokként vezették a jó öreg Mikulást.

Egy hideg téli este a kis Lili, egy falusi kislány, az ablakhoz lépett, és elmerült a csillagok ezernyi fényében. – Vajon hogyan találja meg a Mikulás pont nálam az utat? – kérdezte csendesen magától. Édesanyja mosolyogva odahajolt hozzá: – Lili, a te szívedben is ott ég az a lámpás, amitől a Mikulás sosem téved el. Amikor te tiszta szeretettel várod az érkezését, a fényed felerősödik, és boldogan világít az égen.

Lili elgondolkodott, és úgy döntött, hogy nemcsak várja, hanem igenis segíti őt. Minden este, mielőtt álomba szenderült, elmondott egy kis köszönetet a világnak a sok szépségért, amit látott, és elküldte szívének meleg fényét az égre. Egyre ragyogóbb lett a lámpása, és valóban, az éjszaka egy pontján, amikor a fagyos levegő megcsillan a hópelyheken, odalátogatott hozzá az öreg Mikulás, egy hatalmas, piros zsákot cipelve.

– Lili, – mondta lágy, kedves hangon – a te lámpásod fénye vezérelt engem ebben az esztendőben. Ez a fény a szeretet, amit tégedől kaptam, és amivel másokat is megajándékozhatsz. Soha ne hagyd elaludni ezt a fényt a szívedben!

Ahogy a Mikulás eltűnt a havas éjszakában, Lili tudta, hogy nemcsak ő, hanem minden gyerek apró lámpása együtt alkotják azt a csodát, amely az egész világot ragyogva ébreszti fel a szeretetre és az összetartozásra.

És ha te is figyelsz, hallhatsz egy halk suttogást a szélben: – „Gyújtsd meg a saját lámpásod, és engedd, hogy fénye a tél éjjelén fényeskedjen!”