A Cipőbolygó

Messze, messze az égbolton túl, ahol a csillagok szerelmes táncot járnak, ott kering egy különös bolygó, a Cipőbolygó. Ez a bolygó tele van színes, csillogó és varázslatos cipőkkel, amelyek mindegyike más-más titokzatos erővel bír. A helyi lakók szerint csak az igazán bátor és kíváncsi cipőgyűjtő képes megszelídíteni e varázslatokat.

Balázs, egy fiatal kalandor, aki mindig is hitte, hogy van valami több a világban a hétköznapi dolgoknál, egy nap titokzatos térképet kapott. Ez a térkép vezetett a Cipőbolygó légkörébe, melyet szivárványszínekben úszó felhők takartak. Alig léphetett át a cipőbolygó talajára, amikor egy apró, csillogó cipőbolt tárult a szeme elé, tele páratlan lábbelikkel.

Balázs izgatottan lépett be, és rögtön egy különleges párra esett a szeme: ez a cipő mélykék volt, sarkán apró csillagok ragyogtak.

– Ezek a Csillaglépők – mondta egy kis, szőke boltvezető –, ha felveszed őket, az álmaidat valóra váltó léptekkel járhatsz.

Balázs nem habozott. Felhúzta a cipőt, és azonnal érezte, ahogy könnyedén száll föl a levegőbe. – Ez csodás! – kiáltotta. – Mint egy madár!

Ez még csak a kezdet volt. Minden nap más-más cipőket próbált fel: volt, amelyik gyorsabbá tette, mint a leggyorsabb szél, volt, amelyik eltüntette mindenki előtt, és olyan is, amelyik a legrégibb titkokat súgta neki a világról. Együtt kalandoztak Balázzsal, és minden egyes pár újabb kihívást, újabb csodát hozott az életébe.

Egy napon a Cipőbolygó közepén feltűnt egy hatalmas árnyék: egy óriási, sötét cipő szállt alá, amely meg akarta szedni az összes varázscipőt, hogy uralja a bolygót.

Balázs nem habozott. Felvette a legbátrabb cipőjét, a Lángszárnyút, amely tűzként izzott a talpa alatt. – Nem engedjük, hogy elvegyétek a szépséget és a csodát! – kiáltotta.

Harcolt az óriás árnyékkal, aki csak növelte a lépteit, de Balázs minden pillanatban új erőt talált a cipők varázsában: gyorsabb lett, mint a villám, erősebb, mint a hegyek, és kitartóbb, mint a végtelen tenger.

Végül a sötét árnyék elolvadt a lepelként hulló fényben, a Cipőbolygó ismét ragyogott, és Balázs tudta, hogy nemcsak a cipők, hanem az ő bátorsága és hite volt az, ami megmentette ezt a varázslatos helyet.

Azóta Balázs továbbra is gyűjti a Csillaglépőket, a Lángszárnyúakat és az összes varázscipőt, mert tudja: minden lépés egy új kaland kezdete, és nincs határa annak a világnak, ahol a cipők mesélnek és álmodnak vele együtt.