A Beszélő Hátizsák

Máté az iskolába induló reggelen, mint mindig, vállára vette a hátizsákját, ami a kedvence volt: éppen olyan kék és vidám, amilyennek csak egy iskolatáska lehet egy nyári napsütésben. De amint a kapun kiléptek, valami egészen különös történt. A táska hirtelen megrezzent, és egy halk, mégis tiszta hang szólt ki belőle.

– Máté, figyelj rám! – mondta a hátizsák. – Nagy baj van, és csak te segíthetsz rajta!

Máté tátott szájjal állt, mintha egy mesebeli lény szólította volna meg.

– Te… a te hangod az? – kérdezte csodálkozva.

– Igen, én vagyok. Egy titkos küldetés vár rád. Egy olyan, amiben csak egy igaz barát tud helytállni.

– De hát hogyan? Hiszen te csak egy táska vagy!

– Éppen ezért én vagyok a legmegfelelőbb! Mert egybesűrítelek mindent, ami szükséges a sikerhez. Most neked kell titkosügynökké válnod, és megmentened az elveszett Tudáskönyvet, amely valahol az iskolában rejtőzik. Ha nem kerül elő, a tanév teljesen összezavarodik.

Máté végigsimított a táska zippzárain, és hirtelen eltűnt a bénultság érzése.

– Hol kezdjem a nyomozást? – kérdezte eltökélten.

– Először keresd meg a tornaterem sarkában lévő titkos jelzést: egy kis, színjátszó matricát, amit csak a szem a csukott szemhéjad alatt láthat. Ott elkezdődik az igazi kaland.

Így hát Máté, akiről soha senki nem gondolta volna, hogy titkosügynök lesz, nekivágott az iskolának. A tantermeken át és a zsibongó folyosókon keresztül úgy mozgott, mint egy árnyék, aki sehol nem hagy nyomot. Megtalálta a matricát. Az ráadta a hátizsákra és ekkor annak oldalán egy kis rekesz nyílt meg, benne egy különös térkép lapult, ami csak az igaz barátokat vezette el a Tudáskönyvhöz.

Máté izgatottan követte a térképet, miközben a hátizsák suttogva adta az instrukciókat.

– Most jobbra, aztán a lépcső előtt balra figyelj, és a harmadik lépéssel koppints kétszer a falra.

Máté pontosan így tett, és megnyílt egy titkos ajtó. Beléptek a félhomályos terembe, ahol poros polcokon könyvek százai sorakoztak, de egyik sem volt az igazi Tudáskönyv. A hátizsák azonban mégsem csüggedt.

– Nézd a lámpa alatti emelvényt! – suttogta. – Az ott egy titkos rekesz!

Máté óvatosan áthelyezte a lámpát, és valóban, egy kis fiók tárult fel. Benne volt a Tudáskönyv, melynek lapjai fényesen csillogtak, mint ha bűbájjal írták volna.

– Megvan! – lehelte Máté, és mosolya még ragyogóbb lett.

– Most már csak vissza kell vinnünk a helyére, hogy minden helyreálljon – mondta a hátizsák büszkén.

Ahogy Máté visszafelé haladt, a táska halk biztató szavakkal vezetgette, mígnem eljutottak a könyvtár mély titkos zugába, ahol a Tudáskönyv otthonra lelt.

– Köszönöm, hogy segítettél. Mostantól nemcsak a tanulásban, hanem a kalandokban is társad leszek – mondta a hátizsák, mire Máté boldogan megveregette.

Aznap este, mikor ágyba bújt, még hallotta a hátizsák halk ismétlődő mondatát:

– Egy igazi titkosügynök mindig készen áll a következő küldetésre.

És Máté tudta, hogy ez csak a kezdet volt. Mert egy kedves, beszélő hátizsák mellett az élet sosem lesz unalmas.