Esti mesék gyerekeknek online
A szegény ember szőlője (magyar népmese)
Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény ember s annak három fia. Ennek a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen, sem földön. No, hanem őrizte is a szőlőjét, akárcsak a szeme…
A befagyott erdő titka
A tél legsűrűbb közepén az erdő úgy állt, mintha valaki egyetlen mozdulattal megállította volna benne az időt. A fák ágai vastag jégcsipkéket hordtak, a hó puhán simult a gyökerek közé, és még a szél is elfelejtett mozogni. Nem hallatszott madárdal,…
A kecske-katonaság (magyar népmese)
Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy szegény fiú. Annak a fiúnak kicsi korában elhalt apja is, anyja is, csak ő maradt egyedül. Szegény volt, nem volt senkije-semmije, s ő szegény feje beállott pásztornak a…
A hócsillag éjszakája
A tél abban az évben olyan korán érkezett, mintha a világ türelmetlen lett volna a csendre. A hó nem puhán hullott, hanem apró csengőkkel érkezett, csilingelve ült meg a tetőkön és a fák csupasz karjain. Az éjszakák kékek voltak és…
A méhek a vonaton (magyar népmese)
Egyszer volt, hol nem volt egy közös gazdaság. Abban a gazdaságban volt többek között egy olyan ember is, akinek voltak idegen falubeli rokonai, s azok eljöttek látogatóba hozzá. Azok, hogy ne jöjjenek üres kézzel, hát hoztak neki két nyolcliteres uborkásüvegben…
A jégtündér ajándéka
A hegyek között, ahol a fenyők ágain egész évben megült a dér, állt egy falu, amelyet sosem rajzoltak fel a térképekre. Itt a tél nem ellenség volt, hanem régi ismerős, aki lassú léptekkel járt, és halk csengéssel nevetett. A falubeliek…
A gyermek, a farkas és a fakanál (magyar népmese)
Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy szegény ember. Az a szegény ember fiatalkorától fogva örökkétig minden nyáron a marhákat őrizte a legelőn. Volt annak az embernek egy felesége meg egy fiacskája is, s azt…
A havas doboz titka
A ház fölött csendesen ült a tél, vastag, opálos fénnyel vonta be a cserepeket és az ereszt. A padlásajtó nyikorgása olyan volt, mintha maga az idő sóhajtana egyet, amikor Lili felnyomta. A levegőben por és régi levendula illata keveredett, a…
A prücsök krajcárkája (magyar népmese)
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis prücsök. Ez a kis prücsök mit gondolt, mit nem magában, elég az, hogy kiugrott a kemence háta mögül, s elindult világot látni. Ment, mendegélt a kis prücsök, hegyeken-völgyeken átal, erdőkön-mezőkön…
A hófelhők pásztora
Messze fenn, ahol a hegyek csúcsai már beleszúrnak az ég puha hasába, egy kis faluban élt egy kisfiú, akit Ábelnek hívtak. A tél ott nem csupán évszak volt, hanem élőlény: csikorgó léptekkel járta az utcákat, deres ujjakkal kopogtatott az ablakokon,…
A sovány ember kövér malaca (magyar népmese)
Volt egyszer, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy nagyon sovány ember. Ez a sovány ember nem volt több, mint három mázsa. Ennek a sovány embernek volt egy nagyon kövér malaca. Ez a malac többet nyomott…
Téli álomvonat kalandja
Amikor az első hópelyhek olyan csendben érkeztek, mintha bocsánatot kérnének a földtől, a város aludni tért. A gyerekek ablakai mögött fények hunyorogtak, és a párkányokon vékony jégréteg csillogott. Senki sem vette észre a távoli sínek felől érkező, alig hallható dallamot,…
A bikaborjú (magyar népmese)
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, ahol a tarka malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Volt annak egy Riska tehene. A tehén megellett egy bikaborjút. A bikaborjú nőttön-nőtt, valamennyi széna, szalma volt Magyarországon, mind megette, de nagyon…
A hópehely, aki nem akart olvadni
Magasan, ott, ahol a felhők még suttogni tudnak egymással, és a szél nem rohan, csak lépked, megszületett egy apró hópehely. Olyan volt, mint egy csillagból metszett emlék: hatszögű, csillogó, és tökéletesen egyedi. Ahogy a többi hópehelyhez hasonlóan ő is forgolódott…
A rest leány (magyar népmese)
Egyszer volt egy gazdag leány, aki sohasem dolgozott, mert az anyja kényesen nevelte. Sokan kérték feleségül, de az anyja a kérőket mind lebeszélte. Azt mondta: – Hagyd el, ne kérd, mert dologtalan, s nem élsz meg vele. Megint megkéri egy…