Esti mesék gyerekeknek online
A farsang utolsó tánca

A városka főterén egész nap szólt a zene, és a színes lampionok úgy lengedeztek a kora esti szélben, mintha ők is táncolni szeretnének. Farsang utolsó napja volt, az az este, amikor még egyszer, utoljára mindenki álarcot öltött, mielőtt beköszöntene a…
A maszk mögötti hang

Az iskolai farsang mindig a tél legfényesebb napja volt. A tornaterem falait színes papírláncok borították, a plafonról csillagok és holdak lógtak alá, mintha az égbolt költözött volna be egy estére. A gyerekek izgatott morajlása összekeveredett a lufik pattogásával és a…
A farsangi király próbája

A tél utolsó napjaiban a Hópehelyfalva fölé húzott ég olyan kék volt, mintha maga is maskarát öltött volna a közelgő farsangra. A házak ablakaiban színes papírláncok himbálóztak, az utcákon illatos fánk gőze kavargott, és mindenki izgatottan suttogta: hamarosan megválasztják az…
A jelmezes tükör

A városka főterén minden évben megrendezték a Maszkabált, ahol a gyerekek hercegnőnek, kalóznak, űrhajósnak vagy éppen vad sárkánynak öltözve vonultak végig a macskaköves utcán. Az ablakokból színes lampionok lógtak, a cukrászda előtt fahéj és karamell illata keveredett, a téren pedig…
A bohóc, aki hallgatott

A hegyekkel ölelt, aprócska faluban minden évben hatalmas farsangi mulatságot rendeztek. A főtéren színes zászlók lengedeztek, az ablakokból papírlampionok mosolyogtak az utcára, és a levegőben frissen sült fánk illata kavargott. Az emberek jelmezt öltöttek, álarcot húztak, és egyetlen éjszakára bárkivé…
A konfetti útja

Amikor a farsangi bál zenéje felhullámzott a régi művelődési ház termében, a levegő megtelt nevetéssel, papírszalagokkal és színes konfettivel. A kerek ablakokon beszűrődött az esti fény, és minden úgy ragyogott, mintha a világ erre az egyetlen estére elfelejtette volna a…
A farsangi dob meséje

A falu főterén állt egy öreg dob, olyan vénséges, hogy senki sem emlékezett arra, mikor került oda. Teste repedezett volt, bőre megkopott, mégis minden farsangkor, amikor a tél már fáradtan kapaszkodott az utolsó jeges árnyékokba, a dob megszólalt. Nem ember…
A jelmez, amely túl bátor volt

A februári reggel deres lehelete bekúszott a lakás ablakain, miközben Misi a tükör előtt toporgott. Rajta volt a jelmez: kard, köpeny, sisak, rajta aranyszínű papírból kivágott villám. Hősnek készült, olyasminek, aki sosem fél, aki mindig előrelép, amikor mások hátrálnak. –…
A farsangi forgatag titka

Amikor a tél már fáradtan kuporgott a kertek alatt, és a hó helyét színes szalagok, papírlampionok és nevetés vette át, a falu tudta, hogy eljött a farsang ideje. A főtéren felállított sátor körül hömpölygött a tömeg, maszkok kacsintottak egymásra, csengők…
A maszk, amely nevetni tanított

A kisfiú, akit Benedeknek hívtak, ritkán nevetett. Nem azért, mert nem tudta, hogyan kell, hanem mert a napjai inkább voltak szürkék, mint színesek. Az iskola udvarán gyakran félrehúzódva figyelte a többieket, ahogy kergetőznek, mintha egy vastag üvegfal választaná el tőlük.…
A jelmez mögötti barátság

A tornaterem plafonjáról színes papírláncok lógtak alá, a falakon bohócok és csillagok táncoltak a reflektorok fényében. A zene hol vidáman ugrált, hol lassabban kanyargott, mint egy álmos macska. Farsang volt, az évnek az a napja, amikor senki sem az, akinek…
A farsangi dob hívása

Amikor a tél utolsó, morcos szelei végigsöpörtek a falun, minden ablakpárkányon megjelentek a színes papírszalagok, és az emberek tudták: közeleg a farsang. A házak között füst és nevetés keveredett, a konyhákból fánk illata szállt, s a főtéren ott állt a…
A maszk, amely megmutatta az igazat

A kisváros főterén már napok óta színes zászlók lengtek, a kirakatokban papírszalagok csilingeltek, és mindenki a közelgő farsangi bálról beszélt. A macskaköves utcákon konfetti gurult a szélben, mintha a tél utolsó hópelyhei próbálnának színt váltani. Itt élt Máté, egy kíváncsi…
Amikor az árnyék utat mutatott

A hó még vastagon fedte az erdőt, amikor a medve először dugta ki az orrát a barlang sötétjéből. A levegő csípős volt, de már nem harapott úgy, mint a hosszú tél legsűrűbb éjszakáin. A nap alacsonyan állt, fénye vakítóan csillant…
A barlang kapujában

A reggel úgy érkezett meg az erdőbe, mint egy óvatos vendég. A köd még a fenyők lábánál időzött, a harmat gyöngyökként csillogott a fűszálakon. A hegyoldalban megbúvó barlang szája sötéten tátongott, mintha még aludna. Ekkor mozdult meg odabent a medve.…
